A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
439 Es azt, hogy időt adott nekünk. Mint a példabeszéd mondja, elment messzi vidékre, messzi országba, de a szüret idején látni akarja a termést, be akarja takarítani, amit teremtünk az ő szőlőskertjében. En vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Ha minden ember életében a betakarítás, a számonkérés napja komolynak látszik, mennyivel inkább így van a hívők életében, lelkében. Akik tudják, milyen gonddal takarította ki a bűntől, a szenvedélytől, az emberi gyarlóságtól, nyomorúságtól Isten az ő szőlőskertjüket, és tudják, hogy kinek a vére árán lettek termővé, kihez kapcsolódtak eleven szőlőágakként a keresztségben, a keresztény hivatásban. Nem tudjuk, mikor jön a szőlősgazda számbavenni termésünket. De biztos, hogy nap mint nap egyet lépünk a számadás napja felé. Az első háború katonáinak azt ígérték, hogy mire lehullanak a levelek, hazajönnek. Négyszer is lehulltak a levelek, mire hazaérkeztek, már akik hazaérkeztek. A gonosz szőlőművesek példabeszéde istenfélelemre, az idő komoly kihasználására int bennünket. Az időnk rövid, és a számadás napja biztosan elérkezik. A példabeszéd szigorú és komoly értelme a választott néphez szólt, akiket kiválasztott az Isten, akikhez prófétákat, tanítókat küldött, végül az Ő egyszülött Fiát, és nem teremték meg kiválasztottságuk, meghívottságuk méltó gyümölcsét. Bár a példabeszéd értelme kemény és komoly, mind Izaiásnál, mind a Máté-evangéliumban, mégis igaz a hívők életében Szent Pál apostol békebiztatása a filippiekhez írt levélben. Mert a hivő ember azzal gondozza lelke szőlőskertjét, azzal próbál teremni, hogy neki jó gazdája van. Aki tudja, mennyit adott nekünk, milyen körülményeink, milyen lehetőségeink voltak, és nem keres többet, mint amit jogosan kereshet. Kit mikor hívott az Ű szőlőskertjébe, megint az Ő kegyelmének ingyenes hívásától függ, de mindenkinek meg akarja adni azt, ami jár neki. Ez a hivő ember békéje. Ez a hivő ember derűje. Ez az, amit Isten békeképp ígért nekünk. Mert a szolgától csak annyit követelnek és annyit várnak, hogy hűségesen szolgáljon. A komoly, intő és számonkérő figyelmeztetés ellenére is bizalommal, derűvel élhet a hivő ember, és bizalommal, derűvel készül a számadás napjára. Hiszen ezt mondotta az Úr: „Derék és hű szolga, mert a kevésben és kicsinyben hű voltál, sokat bízok reád’. Uram, amit rám bíztál, ami lehetőséget adtál, amit belém vetettél, amit tőlem elvársz, azt alázatban, imában, szorgalmas munkában meg akarom teremni, hogy amikor hazahívsz engem, és életem termését számba veszed, azt mondhasd nekem is: ,,Jöjj be Urad örömébe, mert a rád bízott idővel, életlehetőséggel, kegyelmekkel, talentumokkal hűségesen sáfárkodtál!”
