A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
428 lásokat vettek alapul ahhoz, hogy a felmerülő eretnekségekkel szemben pontosabban meghatározzák a keresztény hit tartalmát. A konstantinápolyi hitvallás az V—VI. századtól kezdve belekerült az eucharisztikus liturgiába, a Vili. századtól kezdve pedig a zsolozsmába is. Még korábban kezdték a hitvallásokat személyi és közösségi imának használni. Az egyházirend kiszolgáltatásában és az egyházi hivatalokba való beiktatásokban szintén kötelezővé vált a hitvallás. Egyik legfőbb szerepe mindvégig az volt, hogy a hit szabálya legyen a keresztény közösségek számára és a tévtanításokkal szemben. Ez az egyik magyarázata annak, hogy már a III. századtól kezdve a legtöbb helyi egyháznak megvolt a maga saját hitvallása. A III. és IV. századból a következő helyi egyházakból maradtak fenn saját hitvallások: Róma, Kaiszareia, Neokaiszareia, Nicea, Jeruzsálem, Sirmium, Egyiptom, Ciprus, Konstantinápoly, Szíria, Palesztina, Antiochia, Mopszuesztia. Egyik-másik zsinati dogmatikus, a legtöbb azonban keresztségi hitvallás. Különleges keresztségi és eucharisztikus hitvallásokat ismerünk a kopt és etióp egyházból, az örményektől, Ciprusból, Szíriából. Az apostoli hitvallást a IV. és Vili. század között minden jelentősebb nyugati egyház a saját változatában használta; a Vili. századtól kezdve mindenütt a végleges szöveg van használatban. Ide vezethető vissza az is, hogy számos tartományi és egyetemes zsinat, számos pápaválasztás és egy-egy püspökszentelés alkalmával külön, az egyszeri alkalomhoz szabott hitvallást fogalmaztak meg. Az egymástól elszakadt keresztény közösségek újraegyesülését is sokszor külön hitvallással pecsételték meg. Erre főleg a második évezredből idézhetünk példákat; de akad példa az első évezredből is. A 431-es efezusi egyetemes zsinaton János antiochiai püspök és vele a ,,keletiek" pártja külön ülésezett Cirill alexandriai püspök és társai csoportjától, és nem fogadta el velük együtt a nesztorianizmus elítélését; 433-ban azonban János hitvallás formájában megfogalmazta a helyes tant, azt Cirill magáévá tette, Sixtus pápa pedig a közös hitvallást örömmel nyugtázta. Néhány későbbi példa: az 1215-ös lateráni zsinat hitvallása az albiak, valdiak és Joachim apát tévedéseivel szemben; a firenzei zsinat 1442-es hitvallása a koptokkal és etiópokkal kötött egység megpecsételésére; az 1575-ös hitvallás az oroszokkal való egység megtárgyalása során; XIV. Benedek 1743-as hitvallása, amelyet a maronita pátriárkának előírt. (Folytatjuk.) KÉRJÜK OLVASÓINKAT, akik lapunkat előfizetőkként rendelték meg, és már egy ideje nem küldtek előfizetést, hogy a közeledő évvégét használják fel előfizetésük megújítására. Előre is köszönjük.
