A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-09-01 / 9. szám

420 tai az emberiség egy jó részét nem járták át. Ember ember ellen ször­nyűséges dolgokat követ el, mikor a harag elönti az agyát. Nemrégen az egyik lőcsfalvi kocsmában is nagy verekedés volt, 11 lunr» me^ meg a vdrmeSyei sajtóban is szellőztetést nyert. így JÁMBOR újra aktuális lett felújítani a lőcs falvi agyakban Krisztus GYURI Hegyi Beszédét a felebaráti szeretet irányában. Nem aka­rom a kíváncsiságot tovább fokozni, így hát elmondom a híres esetet. * * * Jámbor Gyuri valóban jámbor volt, mint a neve is sejteti. Nem volt ugyan lőcsfalvi polgár, Korádról járt át Lőcsfalvára, mégpedig azért, mert a lőcsfalvi hegy leve jobban izgatta a torkát, mint a karádi bor, s olcsóbban is mérték. Mint a hír járja, jámborsága csak addig tartott, amíg valaki túl nem feszítette a ,,húrt” a ,,húzás mesterségé­ben”, s akkor Isten irgalmazzon annak a vakmerő alaknak. Ordas Jós­ka lőcsfalvi polgár volt. Öles alak, s eddig nem akadt olyan ember, aki ki mert volna kezdeni vele. Nem hiába volt favágó ember, nem­csak a fákat terítette le, de a magukról megfeledkezett embereket is. * * * Az eset szeptember végén, Mihály napján történt, mikoron Jámbor Gyuri is éppen át volt Lőcsfalván, legjobb komája, Balogh Miska nevenapjának ünneplésére. Ordas Jóska elhatározta, hogy a mai szent napon a falu szeme láttára végez ezzel a híres alakkal, aki a jám­borság köpenyege alatt feszeleg. Ezért kikezdett vele, és a hangulat úgy változott, hogy mind a kettő késznek érezte magát, hogy össze­mérjék erejüket. Mikor már kezdték felgyűrni az ingük ujját, Jámbor Gyuri en­gedélyt kért ellenfelétől, hogy előtte letérdelhessen és imádkozhas­son, mert ki tudja, mi történhetik vele. — Jól van — szólt nagylelkűen Ordas Jóska —, csak rövid le­gyen az ima, mert már igen türelmetlen vagyok. Erre Jámbor Gyuri letérdepelt az embergyűrű közepében, mely hirtelen formálódott ott a kocsma közepén. Az ima így szólt: — Az Atyának és a Fiúnak és a Szentlejeknek nevében. Uram Istenem, Te tudod, hogy börtönben is ültem, mert félholtra vertem ellenségeimet. De Te azt is tudod, hogy én istenfélő ember vagyok, és nem az én hibám volt, hogy kénytelen voltam önvédelemből meg­menteni magam. Te tudod azt is, hogy itt a környékünkön sok bice­gő és félkarú ember van, akik nem hittek jámborságomban. ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom