A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-09-01 / 9. szám

406

tért vissza Magyarországról, elsősorban ott szerzett benyomásairól kérdeztem.

RAHNER: — Legutóbbi látogatásomkor egy összejövetelre mentem, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia filozófiai osztálya tartott Lukács professzor vezetésével. Ez a tudományos ülés az emberiséget fenyegető veszedelmekkel kapcsolatban minden értelmes és jó lelkiismeretű ember együttműködés ének kérdésév el foglalkozott. Nemcsak az atomfegyverek leszerelésével, hanem sok más, környezet- védelmi kérdéssel, valamint a népesség robbanásszerű növekedésével. A résztvevők hívőkből és marxistákból tevődtek össze, nagyjából egyenlő arányban. A csoportok tagjai különböző országokból érkeztek, összesen kb. negyvenen voltak jelen. Jelen volt pl. egy moszkvai érsek, Németországból az ismert teológus, Wolfahrt Pannenberg; jelen volt Párizsból Casanova marxista filozófus, valamint a jezsuita Calvez, aki sokáig Rómában működött, most azonban újra Párizsban dolgozik. Egy két és fél napos találkozótól természetesen nem várható, hogy résztvevői minden kérdésben azonos véleményre jussanak, mégis kidolgoztak néhány irányvonalat, hogyan, milyen feltételek mellett lehetne és kellene továbbfolytatni a teológusok és a marxisták párbeszédét. Ezenkívül egy fogadáson is részt vettem a Tudományos Akadémián, ami csodálatos székhelye a tudományoknak. A magyar püspökök a konferencia utolsó napjának délutánján a résztvevőket meghívták Esztergomba, ahol Magyaroszág prímása, Lékai bíboros fogadta őket. Ezen az estén engem is felköszöntöttek 80. születésnapomra a magyar püspökök szép ajándékával és az illetékes érsek szép beszédével.

VR: — Feltűnést keltett az ünnepélyen, hogy az ökumeniz- mus témáját választotta Rahner professzor az ünnepi akadémia előadásához. Megkérdeztem ennek okáról is.

RAHNER: — Nem lehet mindenről beszélni. Azt akartam dokumentálni, hogy teológiai munkám egy bizonyos része — immár 30, vagy inkább 40 éve — az ökumenizmus kérdésével foglalkozik. Mindjárt a háború után egy jelentős kör alakult teológusokból, amelyet egyrészt az evangélikus püspök: Stehlin, katolikus részről pedig Lorenz Jaeger érsek, később bíboros vezetett. Ez a tudományos kör, amely éveken keresztül több napra összejött, addig ismeretlen képviselője volt a keresztények egységét célzó német evangélikus és katolikus törekvéseknek. Jaeger bíborosnak jelentős befolyása volt ebben a vonatkozásban a II. vatikáni zsinatra. Ebből a körből szakértők, valamint evangélikus megfigyelők is jelen voltak a zsinaton. Ehhez a körhöz tartoztam én is kezdettől fogva, és ezért kézenfekvőnek éreztem, hogy újra kinyilvánítsam: egy ilyen ünnepi alkalommal egy evan