A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
42 1983. november 19-én ünnepük az eislebeni származású dr. Luther Márton születésének 500. évfordulóját. Számos keresztény, különösen lutheri evan- géükus hitvallású keresztény, ez alkalommal a teológusra emlékezik, aki a modem kor küszöbén lényegesen hozzájárult a Nyugat egyházi és világi valóságának mélyreható változásához. Világunk még ma is tapaszthlja az ő történelmi fontosságát. A katolikus Egyház számára évszázadokon keresztül Luther Márton neve egy fájdalmas kor emlékéhez, főleg pedig az Egyházban támadt nagy szakadások kezdetének élményéhez kapcsolódott. Luther Márton születésének 500. évfordulója tehát számunkra alkalom kell legyen arra, hogy őszintén és keresztény szeretettel visszapillantsunk a reformáció korának történelemtől annyira terhes eseményeire. Az idő adta távolság gyakran lehetővé teszi, hogy jobban megértsük és jobban magiunk elé áüítsuk a történelmi tényeket. A lutheri kereszténység elsőrendű személyiségei és szervezetei kijelentették: azt óhajtják, hogy a Luther emlékének szentelt év igazi ökumenikus szellemben folyjon, és hogy a Lutherral foglalkozó megbeszélések hozzájáruljanak a keresztények egységéhez. Üdvözlöm ezt a szándékot, és feüsmerem benne a testvéri felhívást a közös erőfeszítésre, valamint a történelmi események mélyebb és teljesebb bemutatására és a Luther sokoldalú örökségét tekintő kritikai reflexióra. Valóban az evangéükus és katoükus szaktudósoknak - akik egyébként munkájukkal nagy mértékben azonos eredményre jutottak — e szakembereknek tudományos erőfeszítései teljesebb és árnyaltabb meglátásokhoz vezettek Luther személyiségét illetően éppenúgy, mint a 15. század első felében élő társadalom, poütika és Egyház történelmi adatainak bonyolult szövevényét illetően. így meggyőző módon megvilágították Luther mélyen vallásos lelkűiét ét, akit az örök üdvösség kérdésével kapcsolatos égető szenvedély hatott át. Ugyancsak jól kimutatták azt is, hogy az egyházi egység megbontását nem tulajdoníthatjuk egyedül sem a katolikus Egyház pásztorainak részéről mutatkozó megnemértésnek, sem az igazi katoücizmus Luther részéről ki nem elégítő megértésének, bár ezek a tényezők szerepet játszottak. Azok a döntések, amelyekről szó volt, mélyebbre nyúltak. A hit és a hagyomány kapcsolatairól folyó vitában alapvető kérdések forogtak kockán a keresztény hit helyes értelmezésével és elfogadásával kapcsolatban, olyan kérdések, amelyeknek az Egyházat megosztó hatásait nem lehet felülmúlni pusztán történelmi megértéssel. Ezért, Luther Mártont illetően és az egység helyreállításának keresésében, kettős erőfeszítésre van szükség. Elsősorban fontos az, hogy odaadással folytassuk a történelmi kutatást. Arról van szó, hogy előítélettől mentes kutatással, melyet egyedül az igazság keresése vezet, pontos képet nyeljünk a reformátorról, valamint a reformáció egész koráról és a reformációban elkötelezett személyekről. A hibát, bármelyik oldalon mutatkozik, el kell ismerni ott, ahol felmerül; ott, ahol a hitvita elferdítette a tekintetet, helyre kell igazítani, és megint csak függetlenül attól,hogy ez melyik oldalon fordult elő. Ebben a tekintetben nem hagyhatjuk magunkat attól a szándéktól vezetni, hogy a történelem bíróinak toljuk fel magunkat;egyetlen célunk, amelyet magunk elé kell tűznünk, az, hogy a történelmet jobban megismeijük, és így az igazság hordozóivá váljunk. Csak ha olyan magatartást veszünk fel, amely
