A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
300 vannak hozzánk, s rájövünk, mindegyik életében meg tudjuk jelölni talán azt a pillanatot, azt az élményt, amikor rádöbbent Isten különleges szeretetére, Istennek vele való tervére, s arra rátette életét. Mikor rájött, hogy az ő szíve, az ő lelke az a kincs, aminek kiműveléséért, szépítéséért, tökéletesítéséért dolgoznia kell, hogy Jézushoz hasonló legyen az emberek örömére és az Isten dicsőségére, s a maga belső békéjére, örömére. Mikor erre rátette az életét, akkor találta meg az igaz utat/ a rejtett kincset, a belső kincset, azt ,,az Isten országát”, amely az Úr szava szerint,,bennetek van”. * * * Megint csak a Lélek, az Isten bölcs Lelke az, aki ezt velünk meg tudja értetni, aki minket erre rá tud döbbenteni. Akinek talán kemény, korholó szava, vagy kedves, szelíd suttogása azt mondja: ,,Te többre teremtettél, neked nagyobb a hivatásod, neked egyetlen igazi törekvésed kell legyen, hogy az Isten dicsőségére, Jézus képmására alakulj. Ismered a modellt, a képmást? Olvasgatsz róla, tanulmányozod eléggé? Szinte szemed előtt látod Jézust? És fel tudod tenni magadnak a kérdést: Hogyan viselkedne most az én helyemben az Úr Jézus, mit tenne most, itt, az én helyemben Jézus? Mit tesz itt, most egy igazi Krisztusba öltözött, Jézus képmására formált ember? Aki ezt a belső kincset igazán megtalálja, s ráteszi életét, az közkinccsé lesz, közvagyonná lesz. Es az emberek mindig úgy érzik —sebből még a hitetlen, a közömbös is sokat megérez — hogy ahol megjelenik egy Krisztusba öltözött ember, mintha megint körüljárna az Úr közöttünk, és Ő tenné a jót: Ő kötözné a betegek sebeit, Ő vigasztalná meg a szomor- kodót. Ű emelné fel azt, akit nagyon megrugdosott az élet, Ő suttogná oda az embernek, aki már azt hiszi, hogy teljesen egyedül maradt, és mindenki elhagyta: ,,Nem vagy egyedül, mert én veled vagyok, s ha már senkinek nem kellesz, kellesz még nekem. Mert a te szíved, a te lelked az a kincs, amelyért odaadtam az életemet. Drága kincse vagy te az Atyának, az Istennek. En törődöm veled, gondodat viselem, de te is becsüld meg magadat.” * * * A kincskeresők, az aranyásók vállalkozó kedvéről, sokszor emberfeletti küzdelmeiről megrázó könyvek, filmek szólnak. Bárha így keresnénk az Isten drága kincseit, az emberi lelkeket! Akik talán korpa közé keveredtek, akiket talán megtapostak a disznók, a világ posványában vannak. De ha van szemünk kínjuk, szenvedésük, reménytelen tekintetük észervételére, akkor meglátjuk és megérezzük, hogy ők is tudják, nincs így jól. Valakit keresnek, aki emberi méltóságuk
