A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-07-01 / 7. szám

298

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,

A meddőségtől, a lanyhaságtól,

A naptalan és esőtelen égtől;

Ments meg, Uram, a szürkeségtől.

Ne hagyj, Uram, megülepednem,

Sem eszmében, se kényelemben.

Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,

S nem vágyni többre kis mai magamnál.

Sík Sándor: Ments meg, Uram

Július 22 - ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP ISTEN TÜRELME A BŰNÖS VILÁGGAL

A szentmise olvasmányai: Bölcs 12,13.16-19: Bűn és bűnbánót.

Rám 8,26-27: A Lélek fohászkodik bennünk.

Mt 13,24-43: A búza és a konkoly az Isten vetésében.

Az evangéliumban folytatódik Jézus nagy példabeszéde a magvetőről, a magról és a magnak a sorsáról. Hogy konkoly van a világban, gaz, ellenség és buktató, a magnak a sorsa küzdelmes és az eredmény bizonytalan - az mindennapi szomorú tapasztalatunk egyéni és közösségi vonalon is.

* * *

Az okát a Bölcsesség Könyve megmondja: Betört a világba a bűn, s a bűnbánattal lehet kiirtani, gyomlálni, elégetni a gazt, a konkolyt, ami a lelkűnkben terem. A konkoly körül az a nagy probléma, hogy sokszor magunk dédelgetjük konkolyainkat, és talán Isten szép termésének tartjuk. Aki ismeri az emberi szív mélységeit, s ismeri azokat a huncutságokat, amelyekkel próbáljuk önmagunkat is becsapni, beismeri ezt.

* * *

Csak a Lélek, a Jézus Lelke segíthet rajtunk. Ö tud megtanítani bennünket helyesen imádkozni, Ö tudja, mire van igazán szükségünk: tőle kapjuk a fényt is, hogy tisztán lássunk, s tőle kapjuk az erőt is, hogy a meglátott fény utján haladni tudjunk. Másképp az ember becsapja magát.

*

*

*