A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-01 / 6. szám
286 Ezek után merem röviden egybefoglalni, mit tartok a dialógus mai állásáról. Hazánkban az egyház és az állam közötti dialógus megizmosodott, valójában azonban inkább szélesedett, mint mélyült volna, és ma éppen ezt a mélyülést várjuk, ami nézetem szerint az elvek újbóli egyeztetésével igen fontos lenne. A hívők óhajának, igényének és kívánságának kell mindinkább eleget tenni: ők valószínűleg nem olvasták a II. vatikáni zsinat aktáit, és mégis, mintha onnan tudnák, hogy az egyháznak ma a hívők közösségében kell életrevalóságát és az emberiség szolgálatába való beállását igazolni. A dialógus további menetében a laikus, a világi hívők jelenléte az egyház megújuló életében olyan előrelépés lenne, amelyből az állam legalább annyit profitálna, mint az egyház. A beszélgetés vége felé dr. Cserháti József püspök ismét a marxista állam, helyesebben a többrétegű társadalom és az egyház párbeszédét hozta szóba. Nyilatkozataiból a következőket szeretnénk idézni: Az egyház és állam kapcsolatában bizonyos módosulások előtt állunk, amennyiben az egyház már nem az elvont fogalmú állammal van kapcsolatban, ami eddig helyes és érthető volt, hanem inkább a társadalommal mint ilyennel, amelynek egy részét a hívők képezik. A társadalomnak egy hivő része tehát új elvárásokkal van, amit úgy fejeznék ki, hogy a hivő maga akarja hitének alakítását részben kezébe venni, és hitében saját kapcsolatát is meg akarja határozni az országban élő más szemléletű, más felfogású emberekkel. Tehát a hívők azt kívánják, hogy szabadabban, alkotóbban alakítsák a maguk hitéletét is, és alakítsák ki ennek a társadalmi vonatkozásait. A hívők az egyházközségekben is szeretnék azt a bizonyos „klubszerű" életközösséget megteremteni, ami ma mint jelenség igény lett az egész világon: az emberek társadalmasodni kívánnak, közelebb kívánnak egymáshoz kerülni. így van ez az egyházban is: a magyar egyház sokat vár ettől a lelki mozgalomtól, mert ebben látja a „testvéri egyház" kialakulásának új kezdeteit. Az egyházközség kebelén belül kívánja az egyház ma hármas küldetését: a család, a hivő ifjúság és a betegek és öregek lelkipásztori ellátását vállalni. Ilyen értelemben biztosan új helyzet előtt állunk, és ez lenne a harmadik fokozat az egyház és az állam viszonyának alakulásában. Az első lépés volt annak tudomásul vétele, hogy új társadalmi rend van kialakulóban hazánkban. A második már az új társadalmi rend értékelése volt, ez főleg Kádár Jánosnak a Vatikánban tett látogatásával kezdődött, a harmadik fokozat a mai új alakulás, amelyet azzal hoznánk kapcsolatba, hogy az európai helyzet súlyosbodása szükségessé teszi, hogy az egyházak tevékenyebben, komolyabban vegyenek részt egyfelől a társadalom összefogásában, belső dolgainak orvoslásában, másfelől a meggyógyított társadalom irányításában a közösségi társadalom megvalósítása felé. Ebben a harmadik szakaszban az egyház nálunk is kezdi azt a szerepet betölteni, amit a vatikáni zsinat szánt neki „Az egyház a világban" c. konstitúció- jával: ne politizáljon, ne akarjon vezető szerepet játszani, hanem tegye meg és vállalja azt a szolgálatot, amit az Úr Jézus evangéliuma alapján a jó Isten neki a történelem folyamán szánt: „kovász legyen az életben, lelkileg átalakító, formáló kovász".
