A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

245 I ^ védő és megdicsőült Jézusban. Az Atyával egylényegű Fiú mint ember szenved: az Is­tenember Atyja iránti szeretetével győzi le a bűnt, minden rosszat, és viszi diadal­ra a jót. A Getszemáni kertben és a Golgotán teljesedik be tehát a Szenve­dő Szolga sorsa; Jézus önként, sze- retetből vállalt szenvedésében és halálában. V Jézus nemcsak tanításával, I V hanem saját szenvedésével a­I ß dott választ a szenvedés mi­f 'L. értjére. Az utolsó szó: a I \ Kereszt szava, ahogy I k % Szent Pál hirdeti. Krisz­\ tus imája a Getszemáni kertben a szeretet igazságával bizo­nyítja a szenvedés igazságát, és a kereszten, a 21. zsoltárt imádkozva, Ö, aki gyermeki egységben marad az Atyával, Ö, aki bűnné lett érettünk, megvilágítja azt, hogy mily súlyos rossz a bűn: emberileg érthetetlen módon el­szenvedi az Istentől való elszakítottságot, az Atyától való elvetettsé- get. így „teljesít be” mindent. Krisztus keresztjéből aztán élővíz fa­kad; a keresztben megnyilatkozó szeretet új rendet teremt, az emberi szenvedés új dimenziót kap. 5. Részvételünk Krisztus szenvedéseiben A pápa a fejezet elején ismét a Szenvedő Szolga énekét idézi: az Úr igaz szolgája szenvedéseivel elnyeri sokak megigazulását. Krisz­tus megváltó szenvedésével maga a szenvedés is megváltott lett. Most már az a feladatunk, hogy részesedjünk a Krisztus drága vére árán szerzett megváltásban, tehát Krisztus szenvedéseiben, hogy részünk legyen vele együtt a dicsőségben is. A szenvedés meghívás a lelki érett­ségre; az ember erkölcsi nagyságának kinyilvánítója, amint a Krisztus­hivő vértanúk, hitvallók nemzedékei bizonyítják. Sőt még azok is, akik nem hisznek Krisztusban, de az igazságért vagy egy igaz ügyért feláldozzák életüket, különös módon tanúskodnak az ember nagy méltóságáról. A pápa ezután több verset idéz Szent Pál leveleiből az evangé­liumi paradoxon illusztrálására: az erő az erőtlenségben nyilvánul

Next

/
Oldalképek
Tartalom