A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-05-01 / 5. szám
204 Jézus tanításával táplálja, aki vele kapcsolatban és belőle él, életével megdicsőíti Istent. Mert valakit megdicsőíteni annyit jelent, mint elismerni nagyságát, hirdetni jótetteit és cselekedeteit. Az egész megváltott emberiségnek, az egész keresztény népnek ez a nagy papi hivatása és papi szolgálata, hogy egész élete istentiszteletté legyen. ,,Akár esztek, akár isztok, akár bármit tesztek, az Úr Jézus nevében tegyétek, s adjatok hálát általa az Istennek, az AtyánakEz lesz a ti ésszerű istentiszteletetek, ha lélekben megújulva, megújult emberképpen a Lélektől vezetve Jézus útján megteszitek az Atya akaratát, s meghirdetitek életetekkel annak a jóságát, aki titeket meghívott. Nem egy törzsnek a hivatása most az istentisztelet, mint a választott népben a régi törzsé volt. Nem egy család van kiválasztva szent papságra, amelyben aztán öröklődik ez a hivatás; a Jézusban újjászületett egész emberiség Istennek tetsző áldozatot kell bemutasson életének áldozatával. S ebben az Istennek tetsző életben, az Istent megdicsőítő életben egyik legfontosabb tennivaló odafordulni a felebarát felé, észrevenni annak szükségleteit, kínját és baját, és segíteni rajta. Ezek között az első az éhezőnek ételt adni. Az ősegyházban az apostolok igehirdető szerepe mellett, ahogy hirdették az igét és megtörték a kenyeret az összegyűlt testvérek előtt, a hivatásosan is beállított első szolgálat, az asztal szolgálata, a diako- nia lett. A diakónusok kiválasztása és fölszentelése. De az nem igazságos — mondta az apostolfejedelem —, hogy mi elhanyagoljuk az Igét. Nem. A szeretetszolgálatra válasszatok ki megbízott embereket, Lélektől fölkent embereket, s azok leveszik ezt a terhet a mi váltunkról, s mi osztatlan erővel hirdethetjük az Igét, a tanúbizonyság-tevést a feltámadt Jézus mellett. Az igehirdetés: megmutatni az embereknek Jézust, aki út, igazság és élet; és a szeretetszolgálat: megmutatni gyakorlatban Jézus főparancsának megvalósulását. Az Egyház életét a szeretetszolgálat mindig kísérte, különlegesen jellegzetes volt mindig a missziók életében. Istennek szentelt, népéért áldozatul adott életével a mi Szent Margitunk gyógyítója lett kora magyarságának. Jézusért a felebarátnak szentelt életével Szent Erzsébet tündöklő csillaga lett a középkornak. Az elhagyottak, a haldoklók, az utcára kidobottak összeszedésével, ápolásával, szeretetével Teréz anya világító csillag lett a mi modern korunk számára. A diákoméban, szeretetszolgálatban mindig felcsillan Jézus egyénisége, szíve és szeretete, aki körüljárt és jót tett, s meggyógyított minden betegséget és minden nyavalyát. Talán ma is kevesebb tüntetés, kevesebb felvonulás, kevesebb tiltakozás kellene a szegények, elhagyottak, nők javáért, és több szeretetszolgálat, több diakonia.