A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-05-01 / 5. szám
197 Valójában a feltámadott Kriszus megjelenéseiben semmiféle időrendet nem lehet bizonyossággal felállítani. Ez következik abból, ahogy az evangéliumi elbeszélések előttünk állnak. Valamennyi elbeszélés számára az időrend másodrendű kérdés; mindegyik főként azt hangsúlyozza, hogy a Feltámadott azért jelent meg (mindegyik elbeszélő szerint ott és úgy és akkor először és döntő módon) a Tizenegynek, hogy feladatukkal, a feltámadás melletti tanúságtétellel megbízza őket. Az evangéliumok végső megszerkesztői nem voltak szemtanúk; nem rendelkeztek elegendő értesüléssel ahhoz, hogy az áthagyományozott elbeszéléseket pontos időrendbe csoportosítsák. Jézus üres sírja A Krisztus feltámadásával kapcsolatos elbeszélésekben a Feltámadott megjelenései mellett van egy másik lényeges tényező is: az, hogy Jézus sírját húsvét reggelén, elsőnek az asszonyok, üresen találták. Ez olyan tény volt, amelynek az első igehirdetés idején köztudottnak és tagadhatatlannak kellett lennie. Nincs adatunk arra, hogy az apostolok kifejezetten hivatkoztak rá és érveltek vele. Viszont már a legősibb igehirdetés (vö. lKor 15,4) hangsúlyozta, hogy Jézust eltemették; ezzel szoros összefüggésben áll, hogy megjelenéseikor eltemetett teste már nem volt a sírban, hanem megdicsőült valóságához tartozott. Krisztus feltámadásával az apostolok szembeállítják azt, hogy Dávid királynak a sírja évszázadok óta létező emlékmű Jeruzsálemben (vö. ApCsel 2,24.29.32). A Feltámadott megjelenéseiről szóló elbeszélésekben aztán mind a négy evangélium hangsúlyozza az üres sír tényét. Krisztus feltámadásának kezdeti meghirdetése lehetetlen lett volna, ha Jézus teste továbbra is köztudottan a sírban nyugodott volna, vagy ha a legcsekélyebb lehetőség fennállt volna, hogy a hallgatók a Jézus testét magába záró sírra hivatkozzanak ellenvetésként. Az üres sír húsvétkor meglepetésként és óriás kérdőjelként meredt maguk az apostolok elé. A Lukács-evangéliumban olvassuk (24, 12): „Péter felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csupán a lepleket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.” A húsvétvasámapi üres sír az a negatív történelmi háttér, amely előtt a feltámadáshit első, döntő évei lezajlottak.
