A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
20 Csendes-óceán Japánnal szemközti partján — éjjeli virasztást tartottak „a békéért és igazságosságért”. Egy német evangélikus delegátus szellemesen így jellemezte a közgyűlés munkáját: különös egyvelege az egyházi napnak (országos keresztény kongresszusnak), a szinódusnak és a vasárnapi iskolának. Nagyszámú, sokféle kultúrkörből származó, sokféle nyelvet beszélő, nagyon különböző módon felkészült résztvevők esetében nem is lehet mást várni. Ennek a sokféleségnek megvannak a fény- és árnyoldalai. Árnyoldal pl. az, hogy a nagy kérdésekben a legtöbb résztvevő feje fölött, tevékeny bekapcsolódásuk kényszerű mellőzésével, az utolsó órák hevenyészett kapkodásával döntenek; jórészt így születtek meg a közgyűlés határozatai, hivatalos szövegei. De kérdés az, hogy az akadémiai színvonalon megszerkesztett döntések az ilyen világesemény legfontosabb elemét alkotják-e. Fényoldalként kell elkönyvelnünk, hogy a találkozó a keresztény közösség és egység nagyszerű megélését jelentette. Philip Potter főtitkár mondta záró sajtónyilatkozatában: „Ez a közgyűlés — sokkal inkább, mint a megelőzőek — Isten népének gyűlése volt, tanácskozó és ünneplő gyűlés.” Lehetetlen rövid összefoglalásban megsejtetni minden megbeszélést, döntést, feszültséget, örömet, barátkozást, közös bibliaolvasást, imádságot - mindazt, amiből a vancouveri közgyűlés összeszövődött. Meg kell elégednünk egy-két jellemző esemény és tendencia megemlítésével. A központi témát négy alkérdésre bontva tárgyalták meg: Az élet Isten ajándéka; Élet és halál - szembesítés és győzelem; Az élet a maga teljességében; Egységben élt élet. A közgyűlés első hetét ennek a négy témakörnek a bemutatása töltötte ki. Ezeket világították meg előadásokkal, tanúságtételekkel különféle szempontokból. A régebbi közgyűlésekhez képest tetemesen növekedett az ortodoxok és a nők szerepe. Az ortodoxoknak sikerült megszólaltatniok gazdag, mély lelkiségüket. Számos női résztvevő pedig személyes tanúságtétellel világította meg különösen Az élet a maga teljességében és A halálon diadalmaskodó élet témákat. A második héttől kezdve tanulmányi csoportokban folyt a munka. Nyolc nagyobb és hatvan kisebb csoport dolgozott. A nyolc szakcsoport témái jelzik a Tanács sajátos jelenlegi problémáit és a közgyűlés konkrét programját. 1) Tanúságtétel egy megoszlott világban. 2) Lépések az egység felé vezető úton. (Ez a csoport főleg azzal foglalkozott, milyen fogadtatást érdemel a tagegyházak részéről a „limai dokumentum”.) 3) Kifejleszteni a részvételt. 4) Osztozás és gyógyulás a közösségi életben. 5) Szembe nézni a békét és az életben mara
