A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

151

zus feltámadásához; a feltámadást hivő apostolok hitének tartalma, szerkezete, megalapozottsága.

Mit hittek és tanítottak az apostolok? Olyan fogalmakkal, szavakkal, szimbólumokkal fejezték ki hitüket, amelyeket főleg az ószövetség messiási jövendöléseiből vettek. Azt hirdették, hogy a halálra ítélt és a kereszten meghalt Jézus „felkelt” („feltámadott”; a bibliai nyelvekben ugyanaz a szó jelenti a felkelést és a feltámadást), „örökké él”, „az Atya jobbján ül”, „megdicsőült”, övéivel van, Egyházánál élő feje. Jézus feltámadását ma is ezekkel vagy ezekhez hasonló fogalmakkal fejezzük ki. (Az egyes kifejezéseket részletesen most nem fejtegetjük. Csupán azt jegyezzük meg, hogy valamennyinek egzisztenciális íze van /különös jelenlétet, egyedülálló kapcsolatot fejeznek ki/, és hogy Krisztus titokzatos új valóságát szimbolikus kifejezésekkel nevezik meg, amelyek két csoportra oszthatók: az egyik Krisztus „feltámadása”, a másik Krisztus „megdicsőülése”, „felemeltetése”.)

A feltámadáshit alapjai

Mire alapul az apostoloknak ez a feltámadáshite? Mit érnek ennek a hitnek az alapjai? Ez a történész alapvető kérdése Jézus feltámadásával kapcsolatban.

Az apostolok arra az élményükre hivatkoznak, hogy a feltámadott Jézus megjelent nekik, hogy látták őt, találkoztak és beszéltek vele. Az evangéliumi beszámoló a feltámadásról végeredményben nem egyéb, mint ezeknek a megjelenéseknek, találkozásoknak az elbeszélése.

Ezekről az élményekről az apostolok több szempontból is nagyon pontosan számot tudnak adni.

(1) Elmondják, hogy Jézus leendő feltámadásáról már a halála előtt hallottak, mert Jézus előre bejelentette nekik; Jézus meghurcoltatása és kereszthalála azonban sötétségbe borította hitüket; amikor a Feltámadott megjelent nekik, akkor tudatosult bennük teljesen és véglegesen ez a hit.

(2) Elmondják, hogy a feltámadott és a halál előtti Jézus között folytonosság és egyben átalakulás áll fenn. Ugyanazt a Jézust látták, akit régebben ismertek, aki meghalt, és akit a sírba temettek. Amikor előttük áll, mégsem ismerik fel, akik előzőleg ismerték (Lk 24,16; Jn 20,14; 21,4); a Tizenegy közül néhányan kétségbe vonták, hogy ő az (Mt 28,17; Lk 24,31; Jn 21,12); „idegen alakban” jelent meg (Mk 16,12).