A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-01 / 3. szám

136

1. „Táncoljanak, ahogy én fújom!"

Szent Erzsébetünk sorsa kiáltó példája annak, mennyire eltorzíthatja az ember Isten tervét. A fiatal özvegyet, Erzsébetet, három kis árvájával télvíz idején kiűzi anyósa saját otthonából. A szent a ferences kolostor disznóóljába kényszerül.

A bibliai Jákob is megtapasztalta, mit jelent az, amikor a vejet nem fogadják szeretettel. Apósa lépten- nyomon becsapta. Két bőrt is lenyúzott volna róla. Nem volt tekintettel még lánya és unokái boldogságára sem (Tér 30).

Amikor az embert vak érzelmei uralják, megkeseríti, esetleg tönkre is teszi mind saját, mind környezete életét.

2. Fontos a jó kapcsolás

A keresztény ember szeretetben él (Un 4,11-12). Erénye a vendégszeretet. Megtiszteltetés számára, ha valaki otthonába tér. Még nagyobb öröm és boldogság, amikor fia vagy leánya az oltártól új taggal gazdagítja a családot. Ilyenkor megnyílik az áldást permetező ég.

Példaként áll előttünk Noémi és Rut (Rut 1).

Elemelek és Noémi idegenbe, Moáb földre kényszerülnek. Két fiuk itt nősül meg. Pogány feleséget hoztak a családba, ami rettentő egy zsidó számára. Ennek ellenére melegen fogadják a menyecskéket. Nemsokára Noémi és két menye megözvegyül. Az anyós elhatározza, visszatér Juda földjére, saját népéhez. Megáldja az özvegy fiatalasszonyokat, és küldi őket haza a családjukhoz. Ezek sírva borulnak a nyakába:

,,Ne, hanem visszatérünk veled a te népedhez!” Noémi szeretné, ha menyei meghitt családi otthont létesítenének, nem akarja, hogy vele száradjanak el. Kérleli őket: „Menjetek haza, leányaim! Teljesen boldogtalan lennék miattatok!" Unszolására Orpa kötélnek állt. Sírva csókolja meg anyósát és távozik. Rut azonban nem tágít:

„Ahova te mész, módja, megyek én is.