A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
121 FIATALOKNAK Szabó Ferenc ISTEN ÚJSZÖVETSÉGI NÉPE „Jézus zsidó ember volt, és zsidó maradt utolsó leheletéig” — írta a híres izraelita történész, J. Klausner. Ez igaz, illetve lehet helyesen is érteni ezt azillítást. Ugyanakkor tévedésbe is ejthet. Jézus ugyanis nem olyan zsidó volt, mint a többi izraelita: egészen sajátos módon vallotta magát a mennyei Atya Fiának. Ebből a kettősségből származott az a konfliktus, amely a Názáreti Jézust szembeállította Izraellel. Jézus elfogadta a Törvényt, de „beteljesítette” azt, vagyis bensőségessé, személyessé tette. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt és a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy tökéletessé tegyem (beteljesítsem) . . . Mondom nektek: ha életszentségtek fölül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, nem juttok be a meny- nyek országába” (Mt 15,17 és 20). A farizeusok és írástudók lépten- nyomon megütköztek Jézus tanításán és magatartásán, mert csak a Törvény betűjét tekintették. Jézus a cselekedetek vallásos szándékára, főleg a szeretetre irányítja a figyelmet. Nem új parancsokat hozott, hanem feltárta a törvény szellemét: minden parancsolat lelkének a szer etetet jelölte meg. Eltűrte a farizeusok vallási gyakorlatait, szerette a templomot, szívesen zarándokolt Jeruzsálembe, elismerte az áldozatok szentségét stb. Jézus tehát zsidó volt, de az igazi Izraelhez maradt hűséges, a próféták legtisztább tanításához. A betűrágást, a rituális túlzásokat, a külső hűséget nem sokra tartotta (Mt 15,9k; vö. Óz 6,6). Amikor a Mester tudatosan áthágott bizonyos előírásokat, azt akarta jelezni, hogy az Ö személye abszolút norma ezután. Az Ö személyéhez fűződő eleven kapcsolat, a benne való hit és bizalom, az ő követése mindennél fontosabb. Az Ország örömhíre minden embernek szól, bár Jézus maga Izraelben hirdeti az üdvösség jóhírét, híven Izajás próféta tanításához. Bár hangoztatja, hogy küldetése „csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól” (Mt 15,24), tekintete messzebbre esik; még nyilvános működése során jelzi azt az egyetemességet, amelyet majd feltámadása után hirdet. Már Keresztelő Szent János is hangoztatta, hogy Ábra
