A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
9 Több mint másfél évtizede már, hogy a keresztények egységéért végzett imanyolcad idején, a Pál-fordulóhoz közei eső vasárnapon együtt ünnepelünk, imádkozunk. A különböző templomok mind sorra kerülnek, és ott akkor a lelkészkar minden tagja szerepet kap. A vendéglátó a bevezető imát mondja és a beköszöntő szavakat. A Szentírásból mindig két szakaszt olvasnak fel, és amikor a felolvasó protestáns lelkész, akkor az Igét hirdető lelkipásztor valamelyik katolikus atya. Majd egy másik atya olvas Bibliát, és a protestáns lelkipásztorok egyike hirdeti az Igét. Híveink szeretik az egységáhítatot. Ismerik egymás énekeit, és szív- vel-lélekkel énekük a zsoltárokat és régi szép énekeket. Nyomtatásban van az egész szertartás a hívek kezében. Az esti, újabban délutáni szép istentiszteletet mindig agapé, szeretet- Ia koma követi, ahol egymáson túltesznek a vendéglátó gyülekezetek a finomnál finomabb — kávé vagy tea mellé felszolgált — süteményeikkel. A „szeretetközösség" igazi építője minden januári egységáhítatunk. Kifelé is bizonyságot tesz arról a meleg, egymást becsülő és értékelő, egymást igazán szerető baráti és keresztény szerétéiről, mely a torontói magyar lelkészek évközi találkozóit és lelkipásztori megbeszéléseit jellemzi. Ezeknek a testvéri találkozóknak igazi értékét az egyik nyugdíjba menő protestáns lelkész kérése is mutatja: „Ugye, továbbra is befogadtok, nyugdíjas korban is ebbe a közösségbe? Ez a mi lelki otthonunk." Azzal az örömmel és szeretettel mondunk igent, mellyel ott álltunk drága baptista lelkész testvérünk halálos ágyánál és koporsójánál is, áldással, imával és békecsókkal köszönve el egymástól. Tttber GENE RA TIONS Evangeliárium (Metz, X.sz.) ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo „Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.” Zsidókhoz irt levél 10. fejezet, 31. vers „Csodálatos dolog az élő Isten kezébe esni.” Heinrich Kahlefeld önmaga megfogalmazta sírfelirata i
