A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
94 tékunk nincs arra, hogy a másik házasság jobban sikerül. A zsinati okmány „válási járvány rőt' beszél (GS 47). Védekezzünk a járvány ellen! Elkerülhetjük, ha „az élő Isten képmására alkotott és a személyiség méltóságával felruházott házastársak" igyekeznek „összeforrni a szeretetben, egyező gondolkodásban és egymás kölcsönös megszentelésében", és követik Krisztust „hivatásuk örömeiben és áldozataiban" (GS 52). Babits Mihály BALÁZSOLÁS Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én s ő se jól értett. De azért te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól s a veszedelemes mandulák lobjaitól, hogy fölnövén félszáz évet megéljek, háladatlanul, nem is gondolva tereád. Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, segíts, Sebasta püspöke! Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk a zajló úton, eleresztve kezetek, magasabb szellemek — de ti csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért, ha semmibe veszünk s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én reszkető szívvel. . . Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz,
