A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
70 fél kiló zsírért emeletes házat lehetett vásárolni. A szovjet hadsereg meg akarta szállni az országot, de a Visztulánál sikerült megállítani. Járványok pusztítottak olyannyira, hogy a keleti tartományok szinte elnéptelenedtek. Krakkó volt a legrosszabb hely egy tüdőbajos beteg számára. Az orvosok legfeljebb három hónapot adtak neki. Ennek ellenére elöljárói tanítással bízták meg, mert az influenzajárvány a papok sorait is annyira megritkította, hogy mindenkit fel kellett használniuk, aki még élt. Ilyen körülmények között kezdte meg Maximilián a Hadsereg toborzását. Szerzetestársai részéről azonban a lelkesedés helyett csak vállrándítással találkozott. Régi gúnynevéhez, a , .Lekvár” névhez újabbakat adtak hozzá: lett „Álmodozó", ,JVyűg". Korán megízlelte azt, amiből később bőségesen kijutott számára: a testi szenvedést, a kiábrándulást, az ellenkezést társai részéről és a kinevetést. Ebből azonban csak még nyilvánvalóbbá vált, hogy a Hadsereg Isten müve, és mint ilyennek a kereszt kovászából kell kifejlődnie. A tüdőbaj megtámadta Maximilián mindkét tüdejét. Ezért az egyháztörténelem tanítása nemcsak neki esett nehezére, hanem tanítványainak is, akik gyenge hangját alig hallották. Néhány hónap múlva elöljárói felmentették a tanítás alól, és egy plébániára küldték, ahol gyóntatott és rövid beszédeket mondott. A gyóntatás azonban még jobban megviselte, mint a tanítás. Betegségét súlyosbította a háború utáni hiányos táplálkozás is. Gyengesége miatt még járni is alig tudott, és minden mozdulatot kínos lassúsággal végzett. A megerőltetés kiválthatta volna a tüdővérzést, ami halálveszályt jelentett. Mivel csak elöljárói tudtak betegségéről, rendtársai komikusnak tartották viselkedésmódját, halk hangját, s gúnyolódva utánozták. Abból, hogy csak két hónapig tanított, elmebeli gyengeségre következtettek. Népszerűtlenségét csak növelte, hogy mindenkit, akivel találkozott, meg akart győzni a Hadsereg fontosságáról. ,,A szegény fickónak rögeszméje van, s ez kellemetlen fanatikussá teszi” - mondta róla valaki. A szent életű egyénekkel gyakran megesik, hogy zavart keltőnek tartják őket. Érthetetlen viselkedésük miatt sokszor nevetség tárgyává lesznek. Terhessé válnak mások számára. Ezért a „normális” egyének bolondoknak nevezik őket, rögeszmékről, nagyzási hóbortról, egyűgyüségről, ostobaságról beszélnek velük kapcsolatban. így hitetik el magukkal, hogy nem nekik van szükségük a lelkiismeret-vizsgálatra. Maximilián érzékeny lekét nagyon fájdalmasan érintette ez a bánásmód. Érzelmeit azonban eltitkolta. Szent Eerenc példájára üdvözölte a Szenvedés Nővért, egyesítette kínjait Krisztuséival, és imádkozott üldözőiért, hogy így Istenhez és a Szeplőtelenhez vezethesse őket. Végül mégis talált néhányat rendtársai közül, akik felfogták kérésének fontosságát. 1919. október 7-én, a Rózsafűzér Királynőjének ünnepén hat paptársa, elöljárójukkal együtt, beírták nevüket egy könyvbe, amely a Szeplőtelen Szűz Hadseregének első tagságjegyzéke lett. Ezen a napon Maximilián feljegyezte naplójába az eseményt, s így zárta le feljegyzését: „Édes Mamuskám, nem tudom, mi lesz ebből az ügyből, de rendelkezzél velem és a többiekkel tetszésed szerint és Isten nagyobb dicsőségére. Én hozzád tartozom. Tudod, milyen elhagyatott va-
