A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
61 haza felé. De nem a sötétben tapogatózunk. Lámpást adott életünk útjára az Úr. ★ ★ ★ Jézus megkísérlésének elbeszélése a testbe, az érzékek világába öltözött embernek példát ad: a leginkább nekünk való fényt villantja elénk. Nemcsak a tanítás, az igazság fénye vezet bennünket. Az észhez szóló tanítás,az ige. Saját példájával tanít: „Példát adtam nektek!” A hármas kísértés — a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége - mindennapi keserű kenyerünk, míg az úton vagyunk. Elkerülni nem tudjuk. Majd a beérkezés után emlékezünk hálás lélekkel arra, aki előttünk ment ezen az úton is. Mint a szabad földre, a hazába megérkezett ószövetségi népnek hálával kellett a megszabadulás emlékére áldozatát, a szabad haza termésétbemutatnia.(l .olvasmány.) Isten Lelke erejével kell a test kívánságait a lelki embernek legyőznie, hiszen a hivatása az, hogy lélek szerint éljen: ez a Római levél nagy intése. (2. olvasmány.) De a kísértés miatt zúgolódni, embersorsunk miatt Istennel tusakodni balgaság. A megkísértett Mester példájára — hiszen nem nagyobb a szolga, mint ura, a tanítvány sem kü- lömb, mint mestere, az írás szavai szerint — a mester és nagy követői, a szentek példájával kell a kísértések ellen magunkat felvérteznünk. ★ ★ ★ „Elég neked az én kegyelmem” — bíztatta Szent Pált a Lélek szava, mikor „háromszor” kérte az Urat. A kegyelem nagyszerű ereje akkor mutatkozik meg igazán, mikor az Isten ereje, az Isten szeretete győz az emberi gyarlóság fölött. ★ ★ ★ Türelemmel viseljük-e ember voltunkat, kísértéseinket, gyengeségeinket? Megértő, résztvevő testvérei, „bajtársai” vagyunk-e a hasonló sorsban levő testvéreinknek? Nem sajnáljuk-e önmagunkat, holott még nem kellett ellenállnunk a vérig? Olvasmány: Szent Pál„kísértései' és Isten válasza (2Kor 12,2-10); a keresztény szabadságharc lelki fegyverei (Ef 6,10-17). ...e kövek kenyérré váljanak...
