A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
568 — a hagyományos és különösen a nukleáris felfegyverkezést, és a háborús fegyverekkel való botrányos kereskedést; — a föld javainak igazságtalan elosztását és azokat a struktúrákat, amelyekben a gazdagok még gazdagabbá, a szegények még szegényebbekké válnak. Világunkban sok az igazságtalanság, és nincs béke. Mindazonáltal a reményt nem lehet soha kioltani. Mindezen szenvedések legmélyén sem szűnik meg soha az emberi szív a szeretet és élet után kutatni. Az emberi szív azonban megosztott és bűnös. Sokszor ebből adódik sok durvaság és igazságtalanság társadalmunkban. Isten Igéje beszél az emberiséghez szenvedéseiről és reményeiről. Arra szólít fel minket, hogy térjünk meg, és térjünk vissza Istenhez. Urunk szava, amelyet kiengesztelő szolgálata kezdetén hirdetett, különösen sürgetően szól ebben a szentévben a hívekhez és hitetlenekhez: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumnak!" (Mk 1,15). Ez az Ige arra hív minket, hogy térjünk meg, és újítsuk meg szívünket, hogy kérjük a bűnbocsánatot, és így kiengesztelődjünk az Atyával. A mennyei Atya terve a mi társadalmunkkal az, hogy egy családként éljünk igazságosságban, igazságban, szabadságban és szeretetben. Isten Igéje vezet be minket Istennek irántunk való szeretetébe, hogy így megértsük az evangélium parancsát: viszonozzuk Isten sze- retetét, embertársainkat pedig szeressük úgy, ahogyan önmagunkat, így az egész egyházzal együtt osztozunk abban a küldetésben, amelyet Krisztus adott nekünk: hogy megteremtsük a szeretet civilizációját gyógyítással, kiengesztelődéssel, és azáltal, hogy a megosztott és megtört világot eggyé tesszük. Mindenekelőtt azonban mint keresztények kérjünk bocsánatot saját botlásainkért és bűneinkért, amelyek annyi megosztottságot okoztak. A lelkipásztorok és a nép együtt teljesítik ezt a küldetést Krisztus nevében. Mint ő is, azonosítjuk magunkat a szegényekkel, a szenvedőkkel, az elnyomottakkal, az egész emberiséggel. Az egész világ váljék fokozatosan a népek kiengesztelődött közösségévé. Az egyház mint a kiengesztelődés szentsége a világ számára váljék Isten irgalmának hatékony jelévé. A kiengesztelődés szentsége az, amelyben különösképpen is befogadjuk Isten bocsánatát, és ahol megismerjük gyógyító szeretetét. Ez a szentség helyreállítja és elmélyíti Istennel való személyes barátságunkat, és felszabadít minket az ő szolgálatára. Ezenkívül az imádság, a böjt, az alamizsna, valamint a mindennapi élet nehézségeinek viselésében tanúsított hűség és türelem is szükséges az egyéni életszentségben való növekedéshez.
