A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
563 percük sem. Nem csoda, hogy amikor a borjú nyolc hónap után kiszenvedett, az asszony nagy keresztet vetett és így kiáltott fel: — No, hála annak a jóságos Istennek, hogy megdöglött! — No, csak ne beszélj ilyeneket — dorgálta az ura. — Ez a szörny többet hozott nekem, mint egy normális borjú, hát még ha hozzászámítjuk a ,, hír ességet”, amit szerzett. Látod, még a hulláját is ellopták! A lőcsfalvi pap, mint a falu plébánosa, szintén hasznát is, kárát is vallotta a borjúnézési inváziónak. Haszna volt a sok-sok vasárnap templomába özönlő látogatókból, mert a misék alatt zsúfolásig megtöltötték templomát, és sok-sok idegen arcot látott a szószékről, ami nt letekintett a tömegre, nem is szólva a perselypénz felszaporodásáról. Másik haszna volt, hogy sok-sok néppel megismerkedett, és velük soksok eszmecserét folytatott erről a ,,csodáról”, ahogy ezek mondták. De kára is volt, mert a falu egész életrendjét kizökkentették a rendes kerékvágásból. Még a tanítók is panaszkodtak, hogy a nebulók esze szüntelen másutt jár. Es persze az ilyen tömegvándorlással minden másfajta események, sőt bűntények is velejártak, ami csendőrségi akciókat kívánt. Nem csoda, hogy a vegyes reakciók a lőcsfalvi pap prédikációiban is nyomot hagytak annak idején. * * * Egyik leghíresebb szakasza, amely maga is „szenzáció”, majdnem olyan, mint a kétfejű borjú, a következőképpen adható vissza: — Kedves hívek, én szüntelen csodálója voltam a rendkívüli dolgoknak. Adódnak ilyenek időről időre a természetben, az állatvilágban, a történelemben, sőt egy ilyen falu életében is, mint a mienk. Azt hiszem, mélyen benne van természetünkben a csodavárás. A Biblia a tanúm, ahol Jézus maga is megrója hallgatóságát, hogy szüntelen csodákat várnak, csodák után járnak. Itt van ez a kétfejű borjú. Ezrek és ezrek akarják látni ezt a szörny képződményt! Pedig egy egészséges, jól fejlett, normális borjú nagyobb csoda, mint két-, három-, sőt négyfejű borjak. Milyen csodálatos a Teremtő Isten végtelen tudásának, bölcsességének, hatalmának, jóságának megnyilvánulása a borjú „kigondolásában”. A terv, hogy újabb és újabb borjak jönnek a világra évezredek óta. De ezen senki sem csodálkozik. Készpénznek vettük, hogy ennek így kell lennie a dolgok rendjében, mert mindig is így volt. Pedig minden újszülött borjú egy nagy csoda, amin senki sem csodálkozik, kivéve néhány bölcs tudós embert. Es most a természet szeszélyes játéka létrehoz 1
