A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
555 túsz 70-ben elfoglalta Jeruzsálemet, a templomot leromboltatta, és a zsidóság szétszóródott a világon. Jézus korában Palesztina három vidékre oszlott: délen Júdea kopár hegyeivel és sivatagjaival; itt feküdt a főváros, Jeruzsálem, a világon szétszóródott zsidóság „szent városa”; középütt Szamaria (hegyekkel, gazdag völgyekkel); északon Galilea a Genezáreti-tó partján. Az országot a Jordán folyó szeli át: agalileai hegyekben ered, áthalad a Genezáreti-tavon (más néven: Tibériás tava), majd délen a sós Holttengerbe ömlik. Jézus szűkebb hazáját, Galileát HeródesAntipász kormányozza. A Genezáreti-tó partján nagyszerű várost és benne magának pompás palotát építtet. A császár (Tiberiusz, 14-37) iránti tiszteletből Tiberiásnak nevezik a várost. Galilea és Júdea között terül el Szamaria: itt élnek a „szamaritánusok”, a szamáriaiak, akik a zsidók számára idegenek. A zsidók elkerülik Szamáriát, amikor Galileából Júdeába mennek vagy fordítva; a Jordán keleti oldalán fekvő vidéken haladnak el. Nem akarnak semmiféle kapcsolatot a szamariaiakkal. Ezt mondják: „Isten nem szeretheti a szamariaiakat, mert nem a mi templomunkban (Jeruzsálemben) imádkoznak. Jobb, ha elkerüljük őket.” De a zsidók körében sincs egyetértés, Júdea és ezen belül Jeruzsálem lakói nemigen érdeklődnek a galileaiak iránt, megvetik őket. „Ezek a galileaiak vidékiek, parasztok’. Mi jó, érdekes jöhet Galileából?” Nos, Jézus Galileából jön; az ottani Názáretből. Galilea hegyei között fekszik a Genezáreti-tó. Sok hal van benne. Minden éjjel kivetik hálóikat a halászok, akik a tóparti falvakban laknak (Magdala, Betszaida, Kafarnaum. ..). Néha hirtelen heves szél támad, és a tó hullámzó tengerhez hasonlít; a kis halászhajókat hevesen megrázza, sőt néha felforgatja a vihar. A tó környékén termékenyek a mezők: búzatáblák, rétek, olajligetek terülnek el. Nagy kerthez hasonlít a környék. Jézus majd a távolabbi Názáretből jön, amely egy fennsík szélén fekszik. A föld itt kevésbé termékeny. A fennsíkról messze ellátnak Jizréel síksága felé, ahol a kereskedők karavánjai haladnak Egyiptomból Damaszkusz felé. Teve- és szamárkaravánok, megrakva drága árukkal: selyem, fűszer, mirrha, illatszerek. . . Mint minden zsidónak, Názáret lakóinak is adót kell fizetniük a császárnak, a római megszállóknak. A názáretiek szegények; a földek kavicsosak, kövesek; nehéz megművelni őket. Sarlóval aratják le a szerény termést. Még jó, hogy az olajfa itt is megél, bogyójából olajat sajtolnak. A pásztorok a hegyekben legeltetik nyájaikat: kecskéket, juhokat és bárányokat. (A fejezet folytatása a januári számban következik.)
