A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
551 szélyeztetett világban tegyen tanúságot és adjon példát a világ megújulására, és ébresszen reménységet a szebb és békésebb jövő számára. A körlevél harmadik részében a magyar főpásztorok a család árnyaival foglalkoznak. Szó szerint idézzük: „Kötelességünknek tartjuk híveink figyelmét felhívni azokra az aggasztó jelekre, amelyek a család alapvető értékeinek elvesztéséhez vezetnek. Ilyenek a házastársak egymástól való függetlenségének túlzott hangoztatása; súlyos félreértések a szülők és gyermekek egymás közötti tekintélyt érintő viszonyában; nehézségek az élet nélkülözhetetlen értékeinek közvetítésében; a válások növekvő száma; a válások következtében a harmonikus nevelést nélkülöző gyermekek nagy száma, ez magyarázza a sok fiatalkorú bűnözést is; az önzés következtében sokaknál gyermekellenes felfogás alakult ki; az úgynevezett élettársi együttélések növekvő száma. Különösen bomlasztó és tragikus a családok, főleg a gyermekek jövőjére az alkoholizmus káros szenvedélye." A magyar püspökök itt idézik a Magyar Statisztikai Zsebkönyv legutóbbi adatait a megkötött házasságokról, gyermekek és válások számáról, valamint az öngyilkosságok és magzatgyilkosságok növekvő számáról. 1981-ben 20000-rel kevesebb polgári házasságot kötöttek, mint 4 évvel előbb; 1981-ben kétezerrel kevesebb gyermek született, mint amennyi a halálozások száma volt; az elválások száma 4 év óta állandóan 27 és 28000 között mo- zog;nagyon magas az öngyilkosságok száma és jelentősen csökkent ugyan, de még mindig nagyon magas az abortuszok száma is. Mindezen negatív jelenségek alapja a szabadság helytelen felfogása és gyakorlása. Egyházunk érzi a súlyos felelősséget mai társadalmunk, egész nemzetünk jelene és jövője iránt egyaránt. Ezért írtuk ezt a közös főpásztori levelünket is, hogy családjainkban újra megerősödjék a házastársi hűség, az öröm és a boldogság, növekedjék a több gyermeket is ajándékként és áldásként fogadó családok száma. Ezért külön kérő szavunk van a művészekhez, az írókhoz, a filmek rendezőihez: az élet árnyoldalai mellett mutassanak rá az élet fényeire is, ésaz elrettentő példák mellett írjanak és mutassanak rá azokra a családi közösségekre is, amelyek szép és követendő példát adnak a gyermekeknek és a fiataloknak. Egész népünk, minden családunk és minden felnőtt felelős a saját jövőjéért, de a közösség és egész magyar hazánk jövőjéért is. Befejezésül. . . szívből kívánjuk, hogy a Szent Család példája nyomán a ti lakásaitok is OTTHONOKKÁ alakuljanak át, ahol a szíves szeretet, a hűség és a melegség várja a munkából hazatérő családtagokat, ahol megbecsüléssel veszik körül az öregeket és betegeket, ahol harmonikus légkörben kapják életük szilárd alapját a gyermekek, és ahová mindig vissza vágyunk, bármerre is járjunk... Ehhez kérjük karácsonykor az Isten-gyermek áldását, Szűzanyánknak, a testté lett Ige Szűz Szülőjének, Egyházunk Édesanyjának és Szent Józsefnek segítségét. A Magyar Katolikus Püspöki Kar
