A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
532 hogy úgy járjon az idén, és itt, nálunk, hogy hiába kopogtat, nem fogadjuk be. A keret és a forma változott. A lényeg maradjon meg. Hol vannak már a régi, szinte patriarkális falusi és tanyasi közösségek? De ma is minden emberszívnek csak benne van igazi békéje. Minden családban Ő tud csak igazi szeretet-központot teremteni, csak Ölehet orvoslója a közösség, a társadalom, a világ ezer sebének. Emlékszünk még a bebocsátást kérőre, aki „szíveket keres”. A kisgyermek azt hitte, tévesen festették a képet: nincs az ajtón kilincs! „Hiába kopogtat a Jézuska.” Igen, ezt az ajtót belülről kell kinyitnunk. Time Jesum Transeuntem. Vigyázz, ember! Kapj észbe, szenvedő világ! El ne menjen úgy ez az advent és ez a karácsony — hiszen szentév van —, hogy a szívek önzőén zárva maradnak. Zárva a béke Istene és zárva az embertestvér előtt is. Jaj annak, aki egyedül marad! Jaj annak, aki nem akarja kitárni szíve kapuját! Még karácsonyra sem. . . December 11 -ADVENT 3. VASÁRNAPJA ADVENTI KOSZORÚ A szentmise olvasmányai: íz 35,1 -6a. 10: A messiási országot majd a jólét jellemzi, az egyes emberek nyomorúsága is eltűnik. Jak 5,7-10: Várakozzunk hittel Krisztus eljövetelére! Mt 11,2-11: Keresztelő János a Megy áltó előhírnöke Akik németlakta vidékekről jöttek el, vagy menekülésük közben osztrák vagy bajor hívek között töltöttek el legalább egy adventet, emlékeznek az adventi koszorú és az adventi gyertyák szép szokására. Elkészítették a ko- szőrűt családi keretben is De a közösség, a plébánia %«ÉL vagy a vallásos egyesületek is. A remény zöld gallyaiból - hiszen a remény ünnepére készülünk vbfp tQbT - a négy adventi hét négy gyertyájával. A várakozás- ra, a magunkba szállásra és a bűnbánatra intő ko- ’YasHbQPF' mor színekkel és az adventi fény előrecsillanó ka- ***wqjt7 rácsonyéji fehér színével. A szokás tanító jellegű, és kihívás is. Emlékeztet az emberiség régi nagy adventjére, amikor a próféták rimánkodása és a pogány népek valami égi segítség utáni epekedése egyaránt azt sírta az ég felé: „Harmatozzatok! Téged vár epedve az emberek lelke. Jöjj el, édes Üdvözítőnk!” Alig van kedvezőbb alkalom a régi, szép, sokszor feledésbe ment keresztény szokás, a közös családi ima és ájtatosság újjáéleszté