A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-01 / 11. szám

524

gálja a római egyház állapotát: ellátogatott a nagyobb templomokba, felmérette a papok helyzetét, és szigorú intézkedéseket hozott az egyházi ruha viseléséről.

A gondos előkészítés és a pápa jószándéka ellenére a zarándokok száma csekély volt; a reformáció országaiból aüg jöttek. Öt évvel később az angol egyház is kivált a katolikus egyházból, amikor

VIII. Henrik király feleségül vette Boleyn Annát. A szentév nagy zarándokai között feljegyezték Angela Merici, Benvenuto Cellini és Machiavelli nevét.

A XVI. század másik két szentévének történetéről röviden a következőket említhetjük meg. Az 1550-es némi késéssel kezdődött.

III. Gyula pápa két nappal megválasztása után, 1550. február 10-én jelentette be, hogy a hagyományokhoz hűen szentévet akar tartani. A trentói zsinat pár évvel korábban a protestánsokkal szemben leszögezte, hogy a hitnek a jócselekedetekben kell gyökereznie. A jótettekre kiváltságos alkalom volt a szentév. Rómában az egyháztörténelem két nagy egyénisége működött ezekben az években: Loyolai Szent Ignác, a Jézus Társaság megalapítója, és Néri Fülöp, a szeretetszolgálat zseniális szentje, akit a rómaiak kedvesen Jóságos Pippónak neveztek. A zarándokok vendégül látására megalapította a Szentháromságról elnevezett konfratemitását, amely a szentév alatt hetvenezer személyről gondoskodott, szállást, étkezést és szükség esetén ápolást biztosítva a távolról jött hívőknek.

Ekkor jött szokásba a hét templom látogatása, amely később a szentévektől függetlenül is folytatódott. A hívők saját kezdeményezésükre a négy patriarkális bazilika mellett ellátogattak a trasteverei Szűz Mária-, a Szent Lőrinc-, illetve a Szent Sebestyén-bazilikába. A trentói zsinattal kezdődött katolikus megújulásnak nagy lendületet adott a szentév, illetve III. Gyula pápa szigorú rendelkezései.

Az 1575-ös szentév nem a legszerencsésebb csillagzat jegyében kezdődött, de szerencsére a baljós előjelzések nem váltak valóra. Amikor XIII. Gergely pápa 1574 karácsonyának vigíliáján a szentkapu megnyitásának szertartását végezte, az aranykalapács kettétört, és megsebezte a pápa kezét. Az emlékezetes szertartáson jelen volt a kor nagy személyisége, a később szentté avatott Borromeo Károly, aki tizenhárom napi gyaloglás után érkezett Milánóból, érseki székvárosából Rómába. A zarándokok tömege még karácsony éjjelén megkezdte a bazilikák látogatását, feljegyzések szerint a nagyszámú hivősereg jelenléte ellenére a körmenet fegyelmezett rendben haladt, és a zarándokok őszinte áhítata igen jó hatást tett a római hívőkre és papokra. Január 3-án maga a pápa is végigjárta a bazilikákat. Az egykorú leírás