A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
oooooooooooooooooooooooooo A JEZSUITÁK RENDI , , NAGYGYŰLÉSE MULT ES JELEN Szeptember elején kezdődött oooooooooooooooooooooooooo Rómában a jezsuiták 33. „nagykáptalanja” ( ők maguk nem ezt a kifejezést használják), és amikor e sorokat írjuk, még nem ért véget. Csupán néhány kezdeti döntő mozzanatát emeljük ki. SZENTMISE A PÁPÁVAL Először fordult elő a rend majdnem 450 éves történetében, hogy a pápa hivatalos látogatásra ment a rend központi házába, és a gyűlést megnyitó szentmisét ott koncelebrálta a káptalan mintegy 210 tagjával. (Más alkalmakkor erre a megnyitó szentmisére a Vatikánban került sor. Magánjellegű látogatást a pápák már korábban is tettek a generális kúrián.) A Szentatya a koncelebrált szentmise keretében homiliát tartott. Ennek néhány fontosabb szakaszát idézzük. 2. Ez az általános nagygyűlés két okból is különös jelentőségű. Először is utódot kell találnia tisztelendő Arrupe atya számára, akit itt örömmel üdvözlök a jelenlevők között, és kifejezem neki hálámat azért, hogy továbbra is fenntartotta a Társaságot példájával, imájával és szenvedésével. Gyűlésteknek további feladata, hogy lefektesse az irányelveket, körvonalazza a szabályokat, amelyeket az elkövetkező években követnetek kell, hogy a Társaság eszményét mindjobban magvalósíthassátok a jelen élet körülményei között: a Társaság eszményét, amelyet kifejez alkotmányotok jelszava: „Katonaként szolgálni Istent a kereszt zászlaja alatt, és csak Krisztust, az Urat, és Jegyesét, az Egyházat szolgálni, a Római Pápa, Krisztus földi Helyettese alatt.” (Exposcit debitum apostoli levél, 1550. július 21.) (. . .). 3. (. . .) Helyesen hangsúlyozták gyakran elődeim a Társaság nagy befolyását az Egyházra. Főleg boldog emlékű VI. Pál nem habozott kijelenteni, hogy „egészen rendkívüli szoüdaritás egyesíti Társaságotokat a katolikus Egyházzal: A ti sorsotok bizonyos mértékben érinti az egész katolikus családét” (1969. április 21). Ha ez a felelősség ránehezedik Jézus Társaságának minden tagjára, ma különösen nehezedik rátok, akiket az általános nagygyűlés tagjaiként megválasztottak. Ezért a pápa különösen közel áll hozzátok imájával, kívánságaival és atyai bátorításával. (...) 4. (.. .) Múlt év februárjában, a provinciálisok gyűlésén röviden felvázoltam a tevékenységek képét, amelyek véghezvitelére hivatást kaptatok: részvétel a keresztény élet megújításában, a hiteles katoli494
