A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
487 keink, betegségeink és bűneink miért özönlötték el előbb a sötét földrészeket, mint Krisztus igazságának fénye és szeretetének emléke, gyógyító, erősítő szentségeinek jelei? Elég az, hogy mindig voltak — kevesek —, akik az Ö országát vitték, és nem a pénz, az élvezet és a hatalom hármas átkával kereskedtek és rontottak? Kinek-kinek saját szívét kell először is neki szentelni és szerinte formálni, alakítani. Élet csak életből fakad. Krisztusi életet Krisztusból élő, magukat neki megadott emberek adhatnak tovább! Élj, és éltetni fogsz! Égj, és másokat is lángra gyújtasz! Te légy az Övé, akkor másokat is Hozzá tudsz vezetni! Csak így jön el az Ö országa. November 27 - ADVENT 1. VASÁRNAPJA ZÖLDELLŐ KATALIN-ÁGAK A szentmise olvasmányai: Iz 2,1-5: A népek áradata özönlik az Úr hegye felé. Róm 13,11-14: Ébredjünk fel a bűn álmából, mert közeledik Krisztus világossága. Mt 24, 37—44: Ne az evilágiaknak éljünk, hanem legyünk készek mindig az Úr eljövetelére! Minden advent megújulást céloz, minden Jézus-várással mindinkább fel kell öltenünk magunkra Krisztust: gondolkodásmódját, jót cselekvő szolgáló készségét és irgalmas, megértő, emberszerető Szívét. A szentévi adventben különösképpen. Ha a vallásosság csak az ész ügye lesz, hideg, elvont, üres spekuláció marad. Ha csak lázas ügyködésre sarkall, akkor a végén zelo- ták leszünk. Ha csak a szívre és az érzelemre hat, üres érzelgősséggé silányul. A vallás az egész ember Istenre irányulása, az egész ember odafordulása az embertestvér felé. Akkor igazi és termő, lelket kitöltő és közösséget építő, szeretetszolgálat és szolgáló szeretet. A testbe öltözött szellemet, az embert a külvilág benyomásai érzékszervei útján érintik meg. Az Isten, aki Lélek, testet öltött magára, hogy az embert teljes valójában megújíthassa. Az okos vallásos nevelés külső jelekkel, szimbólumokkal, tárgyi valóságokkal is emeli a lelket és az egész embert Isten felé. Az igét azért veti el lelkünk szántóföldjén és a világ talaján az értünk testté lett Ige, hogy gyümölcsöt teremjen, maradandó gyümölcsöt. Jel, szimbólum a Szent Katalin napján letört Katalin-ág, melyet a tisztaszobában vízbe tettek — főleg az eladó lányok —, hogy kinyíljék karácsonyra. Isten kertjében, anyjuk udvarán ők is nyílni akar1