A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
432 Bernards BOCSÁSD MEG ... Bocsásd meg, hogy haragudtam rád, hogy elmondtalak mindennek: szívtelennek, durvának, gonosznak és gorombának, önzőnek és lustának ... Csak amikor elhaladtál, akkor ismertem rá, hogy Ő haladt el mellettem ... Késő. Már ruhája szegélyét sem érinthetem. Ő volt. Nem tüzes kemencét gyújtott be nekem, nem nézett nemes aranynak, hogy annyira kipróbálhasson engem. A te ruhádat vette magára, s ezzel megtéveszt, mindig megtéveszt! Soha fel nem ismerem! Mert jönne gonosz ember képében elém, vagy egy csapásba rejtené szenvedésem! De ha megengedte, hogy jók között éljek, csak jók által sújthat felém. Te nem tudod. Te észre sem veszed. Te is a magad útját járod. Ami nekem jut a tiédből, neked nem bűnöd: csak az enyém! csak az enyém! Te voltál, s én melletted elnéztem. Vesztettem. Holnap? Holnap okos leszek! Éberen vigyázok lámpásom mellett, holnap, holnap más olajat hozok.
