A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
424 kérdésében. Levelünkben felvázoltuk az ismertetőjeleket, és megtettük ajánlatainkat, amelyek jelzik, hogyan értjük és milyen feltételek mellett tartjuk elfogadhatónak az elriasztás politikáját. Az elriasztást nem tekinthetjük olyan alapnak, amelyre a béke hosszú távon épülhet. C) A béke előmozdításáról 1. Támogatjuk az azonnali, kétoldali, ellenőrizhető megegyezéseket, melyek a nukleáris fegyverrendszerek kikísérletezésének, előállításának, felsorakoztatásának leállítására vonatkoznak. 2. Támogatjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyek mindkét nagyhatalom lövedéktelepeineknagymér- tékű csökkentését célozzák: az erőfeszítés először azokra a rendszerekre összpontosuljon, amelyek a két nagyhatalom bármelyikének visszaütő erejét fenyegetik. 3. Támogatjuk az atomfegyver-kísérletek megszüntetésére vonatkozó egyezmények mielőbbi sikeres megkötését. 4. Új erőfeszítéseket sürgetünk a nukleáris fegyverek elterjedésének megelőzésére és a hagyományos fegyverek versenyének, különösen a fegyverkereskedelemnek ellenőrzésére. 5. Támogatjuk az egymástól egyre inkább függő világban azokat a politikai és gazdasági célkitűzéseket és eljárásmódokat, amelyek védik az emberi méltóságot és előmozdítják minden személy emberi jogait, főként a legvédtelenebbekét köztünk. Ebben a tekintetben valami egyetemes tekintély megteremtésére teszünk felhívást, amely arányban állna a közjó szükségleteivel. Ez a levél az erkölcstan, a politika és a hadászat szemszögéből hozott sok olyan ítéletet tartalmaz, amelyek szükségesek ahhoz, hogy konkrét módon és helyesen beszélhessünk „a döntő válság pillanatáról'', amint a II. vatikáni zsinat találóan nevezte és jellemezte azt. Ismét hangsúlyozzuk, hogy az olvasónak nem szabad elfelejtenie, amint mi is észben tartottuk, hogy különbség van az erkölcsi elveinkre vonatkozó állításaink, az egyház hivatalos tanítását meghirdető állításaink és ezeket adott helyzetre alkalmazó állításaink között. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy különös gonddal ügyeljenek rá, hogy szövegrészeket ne szakítsanak ki a szövegösszefüggésből; se ne idézzenek a levélből rövid részleteket olyan állásfoglalások helyeslésére, amelyet a levélnek nem volt szándéka támogatni, vagy amelyek igazában nincsenek összhangban tanításának szellemével. Kivonatunk befejezéseképpen két olyan kulcskérdésre kívánunk választ adni, amely gyakran felmerült pásztorlevelünkkel kapcsolatban. Krol bíboros
