A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
419 tartott, és nagy sikerekkel fejeződött be. Most is folytatódik felnőttek továbbképzése formájában. Az iskolák építése nagy léptekkel halad előre, amiben a kubaiak sokat segítenek. A földreform törvénye úgy szól most, hogy aki műveli a földjét, ha nagy- birtokos is, attól nem veszik el. Csak attól vették el, aki nem műveltette meg. Ezeken az elvett földeken új településeket alapítottak. Egyrészt kiosztották a földeket annak, aki rászorult, másrészt a lakásügyi problémákat kezdték megoldani ilyen módon. Sok szegény házat láttam Nicaraguában, de azt a nyomort, mint Dél-Amerika más országaiban, sehol sem. Az egészségügy területén, ami a legelhanyagoltabb a „Harmadik világban”, Nicaragua sok mindent elért, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok kormánya nem enged gyógyszereket szállítani Nicaraguába, és az orvosok nagy része elhagyta az országot, mert állami fizetéssel nem keresnek annyit, mint az úgynevezett „szabad” országokban, ahol az orvos szabadon annyit kérhet, hogy a szegény ember azt nem tudja megfizetni. Nicaraguában — ha van orvos és gyógyszer — ingyenes a kezelés. Mindenesetre a gyermekparalízist például már kiirtották. Eddig évente 15 eset mindig volt. Nagy oltási programot szervezett az állam. Eredménye: 1982-ben nem volt egyetlen paralízises eset sem. A ragályos betegségeket is így próbálják megszüntetni. Az utcán éjszaka a sötétben is közbiztonság van. Hol van az még más délamerikai városban? Ennek a rendnek főképpen az az oka, hogy a háztömbökben éjszaka is virrasztanak fegyveres önkéntesek. Itt Bogotában minden gazdag fizet magának fegyveres őrt, ha sok pénze van, még nappalra is. Itt a mi világunkban a gazdagok fizetik a katonaságot, rendőrséget és a testőrt. Nicaraguában a nép saját maga védi meg magát, ami szerintem sokat segít abban, hogy a nép sajátjának tulajdonítsa a rendet, az országot. Ennek nagy nevelő hatása van. Most már az öntudat felébredéséről beszélek, ami szerintem az egyik nagy célja a szandinista forradalomnak. Latin-Amerika egyik legnagyobb problémája, úgy gondolom, hogy a nép nem becsüli saját magát, saját értékeit és kultúráját, szeretne olyan lenni, mint a középosztály vagy az észak-amerikaiak. Nem büszke saját magára, népére. Egy felírást láttam sokfelé a falakon Nicaraguában: „somos turba, y qué?” Vagyis: „csőcselék vagyunk, na és aztán?” Ez a mondat kifejezi számukra az öntudatra és önbecsülésre ébredés első fokát. Csak akkor változtathatok magamon, ha józanul tudom, ki vagyok, mi vagyok. Ehhez az öntudatra ébredéshez akaija a szandinista kormány a népet felkelteni.- Milyen kritikák érik a forradalmi rendszert az országon belül? — Beszéltem ellenzékiekkel is. Ahogy én szenvedélyesen védem a szandi- nisták érdekeit, ugyanolyan szenvedéllyel támadják az ellenségei. Ebből is látszik, hogy valami fontos dologról van ott szó, ami húsunkba vág. Én védem, mert látom, hogy Nicaraguában vágyaimat próbálják megvalósítani, ahogy én keresztény szellemben egy társadalmat szeretnék elképzelni magamnak. Azok, akik ellene vannak, általában individuális, gazdasági és hatalmi vágyukat látják ott elveszni. Ha az egyszerű nép öntudatra ébred, a hatalmasoknak is ellen tud mondani, még a pápának is. Nem tiszteletlenségből. Én valószínűleg őszintébb szere1