A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
407 tétről, az igazságosságról, anélkül, hogy arra kitérne, mit jelentenek ezek a mai konkrét lengyel életben, a lengyel nép mai szorongatottságában. Ez világos többek között abból, hogy a lengyel sajtó a pápa beszédeit alaposan megnyirbálva tette közzé. - Valójában az Egyház lelkipásztori küldetése éppen arra szól, hogy a konkrét ember és a ma élő társadalom életét irányítsa az üdvösség, az erkölcsösség útjára; ez pedig azt is magában foglalja, hogy felfedje és gyógyítani próbálja a bűnöket, egyéni és kollektív bűnöket, pl. a politikai hatalom által elkövetett súlyos hibákat. — A pápa politizálással akkor lépte volna túl lelkipásztori hatáskörét, ha pl. akárcsak burkoltan is a hatalom vagy a helyzet elleni lázadásra izgatott volna (ezt egyesek kívánták, mások pedig féltek tőle), vagy ha az egyház és a mai lengyel államhatalom közötti csodálatos egyetértést magasztalta volna (egyesek ettől féltek, mások ezt szerették volna). A pápa egyiket sem tette. - Beszédeinek és egész magatartásának volt világos és határozott politikai célkitűzését erősíteni a lengyel nép korlátozott és egyben értelmes ellenállását a politikai nyomással szemben; óvni a népet mind a két véglettől: a forrófejű lázadástól és a csüggedt kiábrándulástól. (Arra, hogy Lengyelország jelenlegi helyzetéhez való viszonyulásában a pápának mire kellett tekintettel lennie, megemlítünk két példát. 1) Lengyelország tagja a varsói szövetségnek; a pápa semmi jelét nem adja olyan fajta elgondolásnak, hogy ezt a helyzetet most meg kell vagy meg lehet változtatni; és nyilván ez az egyetlen reálpolitikai álláspont. 2) 1981 vége óta, vagyis a hadiállapot bevezetése óta, Lengyelországban hirtelen emelkedést mutat az alkoholizmus, az elme- és idegbetegségek száma, a kábítószer használata, és hirtelen lecsökkent a népszaporulat. Ilyen tényezőkkel kellett a pápának számolnia.) Felmerül a kérdés: miért nem „politizált" a pápa, miért nem állt ki hasonló világossággal és eréllyel a keresztények által képviselt politikai magatartások mellett Közép-Amerikában, a Fülöp-szigeteken vagy Afrika diktátorok vezette országaiban? — Azt felelni erre a kérdésre, hogy a pápa otthonosabban ismeri fel a helyzetet és találja meg a helyes kifejezést a saját hazájában, mint másutt, egész bizonyosan nem a leglényegesebb szempont. Továbbá: nem szabad felejteni, hogy a Szentatya egyetlen látogatása során sem mulasztotta el, hogy az illető országban mutatkozó konkrét igazságtalanságok megszüntetésére világosan és erőteljesen, okosan és határozottan szót emeljen. — A leglényegesebb különbségnek a következő tűnik. Latin-Amerika egyes országaiban egyes csoportosulások a keresztény hit nevében szítják a forradalmat és az erőszakot (Ernesto Cardenal szerint a gyerekek kezébe is jól illik a fegyver, ha a helyes oldalon, a szandinista forradalom mellett állnak); más csoportosulások viszont más országokban ugyancsak a kereszténységgel fedezik az elnyomás és igazságtalanságok fenntartását (ezt mondhatjuk pl. a Fülöp-szigetekről, Ferdinand Marcos elnökkel szélen); Lengyel- országban azonban a keresztény lakosságnak szinte az egésze — eltérően attól is, amit ugyanez a nép régebben, még a második világháború idején is tett - tudatosan az erőszak nélküli ellenállást választja és gyakorolja. Talán kelletlenül és lelkesedés nélkül; de tudatosan, józanul és következetesen. A pápa ezzel azonosíthatja magát, erre buzdíthat — egyéb irányokat nem mondhat ugyanilyen egy- értleműen kereszténynek. (Folytatása 415. oldalon)
