A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
I 404 térdmagasságig vállmagasságig strocium és atomsugarakban bandukoltam feléd kettőn csodálkozom hogy szemed sem rebbent pedig mindent láttál s hogy ideértem N.F.: Hogyan halt meg Puszta Sándor? K.M.: Betegsége váratlanul érte:szív és vesebaj. Január 5-én lett annyira rosszul, hogy az aznapi temetést már nem tudta elintézni. Sokáig nem akart orvost, nem fogadott látogatót. Végül bevitték a János-kórház- ba, sikeres műtétnek vetették alá. Sán- dor-napra szeretett volna otthon lenni, de tüdőembóliát kapott, és az március első szombatján elvitte. A Gondviselés bizonyára nagy Szűzanya-tiszt elet ének megfelelően szabta meg halála napját. Március 17-én püspöke, dr. Szakos Gyula kb. 80 pap részvételével temette el hőn szeretett édesanyja és húga mellé. N.F.: Utolsó kiadott verseiben többször felvetődik — kérdés vagy eszmélődés formájában — életének összegezése. így pl. utolsó kötetének, a Cinkenyomnak címadó versében: Di. shvoy Lajos püspökkel hajnali hóban cinkenyom fölébe hajlok olvasom mélyülő ferde hórovás sorsokat rejtő ékírás tűnődve titkán ballagok én is hóba írt jel vagyok őseim írtak így ahogy egysoros verse fölragyog marad ha létem itt hagyom utánam csöppnyi cinkenyom? K.M.: Arany János Őszikéitől ihletve (talán éppen életének 66. évében) Estikéket írt:
