A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

380

önmagámtól nem álltam volna talpra, nem tudtam magamon segíteni.

— Rám talált nyomorúságomban, önmagára ismert bennem, megszánta bennem önmaga hasonmását.

— Nem töprengett azon, ki illetékes segíteni, talán nem is ő, hanem valaki más.

— Volt ideje rám, gondjaiba vett, talpra állított, kockázatot vállalt értem, áldozatot hozott megmentésemre.

— Érdektelenül segített meg, nem volt haszna belőlem,

nem kapott tőlem érdemleges viszonzást, nem is gondolt arra, hogy tartózhatnám neki, jótettével nem kívánt megvásárolni.

— Nekem viszont óriási hasznom volt: megéltem, hogy gondomat viselik érző szívvel és eredményes tettel, hogy van még jövője életemnek,

és hogy én is tudok szeretni hálás szívvel és hatékonyan.

— Rám nézett, megszánt, megszólított; amikor meghallottam tőle a „te” szót, akkor lettem „én” önmagam számára.

— Spontán megrendültségével és tettrekészségével tiszta tükörként állt elém;

amikor belepillantottam, „én” lettem.

— Úgy tett, mint az apa,

aki önmaga képére új életet nemz; úgy tett, mint az anya, aki testéből testet szül a világra; lelkem az ő leikéből lelkedzett.

— Találkozásunk jött és elmúlt; segítsége nem tartott igényt arra,

hogy szoros, tartós lelki kapcsolat kövesse;

az ilyen kapcsolatot ugyan nem zárja ki,

de mint felebaráti szolgálat nem is foglalja magában.

— Találkozásunk után elváltunk; ő ment a maga útján,

ahova hívta a kötelessége, szabadon, függetlenül, előre nézve; engem sem kötött magához, meghagyott szabadnak és függetlennek, hogy én is a magam útját járjam.