A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
368 feltétlenül szólni kell az említett rendőrségi címen, még akkor is, ha a gyerek reggelre esetleg eltűnik a házból... Ennyi vélemény ismertetése után illik elmondanom, hogy magam mit csináltam. Bevallom — és nem nagy büszkeséggel — nem csináltam semmit. Akkor éjjel összevitatkoztunk a férjemmel: hívjam be a gyereket? Menjek aztán végig mind a nyolc lépcsőház villanyóráiban és szedjem össze a többieket is. . . ? Beszéljek vele? Esetleg megijed, elszökik, és valami hülyeséget csinál. . . A rendőrség eszünkbe sem jutott, talán mert az ember ösztönösen kerülni akarja a feljelentésnek még a látszatát is, és ez a fiú, a szekrényben, nem is látszott rendőrkézre való bűnözőnek. . . Tegyük fel: behívjuk. De holnap? Holnap is behívjuk? Aludni nem tudtam; amikor jó másfél órával később kimentem, a fiú már nem volt ott... Tulajdonképpen mire való ez a történet — kérdezhetnénk. Kezdetben úgy hittem, majd kikerekedik valami egyértelműség belőle, s ha magam mégsem találnék megoldást, talán majd a hozzászólók, a vélemények. .. Most azonban úgy érzem, nemcsak én maradtam tanácstalan, de a különféle - olykor ellentétes — álláspontok sem irányítanak el, nem vezetnek megnyugtatónak mondható megoldás felé. Persze az adott egyszeri helyzetet talán áthidalják, de a többit. . . ? Van persze egy apparátus, mely a gyerekek védelmével foglalkozik. S a történetben szereplő gyerek is — előbb-utóbb — fennakad majd a hivatalos hálón: rátalálnak, hazaviszik, intézetbe kerül, pszichológushoz küldik és így tovább. S akkor azt mondhatjuk, hogy a dolog el van intézve? Mintha ez a kis történet csak újabb alkalmat kínálna arra, hogy észrevegyem: szaporodnak azok a jelenségek, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni. Amelyekben tulajdonképpen nem is akarunk részt venni. Mert nem tudjuk a jó megoldást. És még odébb: álszenteskedés nélkül, magam még véleményt sem tudok mondani. Tehetetlen vagyok. Hegedűs Erzsébet A nyugatnémet katolikusok két segélyszerve folytatja több évtizedes áldásos munkáját. Az Adveniat legutóbbi karácsonyi gyűjtése 117 millió márkát hozott, egymillióval többet, mint 1981-ben. 1977 latin-amerikai tervre összesen 42,3 millió márkát osztottak ki, vagyis egy-egy tervre átlag 21 ezer márkát szántak. A Misereor évi gyűjtése szintén meghaladja az előző év 85,4 millió márkáját. Ez a mű egyik fő munkaterületének a falusi lakosság képzését szolgáló programok segítését tekinti Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában.
