A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
333 lensége, az emberi kapcsolatok szegénysége... A nagycsalád viszont könnyebben szembenéz mindezzel, sőt bővíti emberi kapcsolatait még annak az egyénnek is, aki természeténél fogva elidegenedésre hajlamos. Az élet itt színesebb. A több családtag számtalan eseményt tesz közkinccsé. A közös aktivitás is jelentékenyebb. Az egymással való több foglalkozás és a gyermeknevelésre szánt több idő is nagyobb lehetőségeket kínál. 2. Modern magánzárka? Az ember társaslény. Senki sem szívleli, ha falhoz állítja az élet. Az üres palotában, a négy fal között nagyon kevés ember érzi jól magát. A gyermektelen hitves arra van ítélve, hogy naponta hosz- szú órákat töltsön lakása „magánzárkájában", méghozzá szigorított fogságban, az „egyesben". Ha ki akar törni, társaságot keres magának, és talál is, de ez a „társaság" sokszor a válóperhez vezet. A kiscsalád magánzárka jellege még súlyosabban nehezedikaz egykegyermekre. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a kisgyermek sokkal érzékenyebb, mint mi, felnőttek. Talán nagyobb büntetéssel nem is sújthatunk egy gyermeket, mint azzal, hogy magányos. A magyar fiatalok legnagyobb része, odahaza és külföldön egyaránt, ilyen „büntetett előéletű". így fut be élete tavaszának kikötőjébe. Érthető, ha ezek után nehezen találja fel magát. Gondoljunk a családokból menekülő tizenévesekre, az ifjúsági bűnözés és kábítószerezés ijesztően emelkedő mutatójára stb. Persze a felnőttek is veszélyeztetettek. Ezért a házasságok 36—40%-a felborul első négy évén belül, amikor még csak „kettecs- kén boldogítják egymást", vagy csak egy gyermekük van. Az 1980-as statisztika az elmérgesedést vetíti elénk. Ekkor ugyanis a válópert indított családok 41,4%-ában nem volt gyermek. A gyermek tehát oszlopa és támasza a családi élet boldogságának.
