A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
319 A fiatalság már délután négy órától gyülekezett a bazilikában. Kis csoportokban gyalog jöttek.Énekelve, imádkozva vártak a pápára. Amikor a Szentatya megérkezett, a több mint húszezer fiatal ajkáról felhangzott a „Christus resurrexit - Krisztus feltámadott” dicsőítő ének a 117. zsoltárral: ,.Dicsérjétek az Urat, minden népek. . A pápa egy könyörgést mondott, majd Roger Schutz taizéi peijel köszöntötte őt a fiatalok nevében. „Szentatya, ma oly sok fiatal éli már a kiengesztelődést. Létükben megvalósítják Krisztus felhívását a kiengesztelődésre vonatkozóan. Azért jöttünk Rómába, hogy imádkozzunk, hogy elmélkedjünk a katakombákban a hit bölcsőjénél. A katakombák keresztényeinek nyomán megértjük, hogy az emberiség jelenlegi szétszaggatottsá- gában a leglényegesebb az, hogy napról napra a hit alapjára összpontosítsuk figyelmünket; ez áll ugyanis annak a közösségnek mély központjában, amelyet egyháznak nevezünk. így világossá válik, hogy a kiengesztelődés sohasem valósulhat meg a hit értékeinek lefokozása által. Igen, nagyon sok fiatal már kiengesztelődöttként él. . . A plébániák, a helyi közösségek szintjén is megéljük a közösséget, ahol minden életkor képviselve van... Már régóta világossá vált előttem, Szentatya, hogy a kiengesztelődés nem teljesedhet be, ha menekülünk egymás elől, hanem csakis úgy, ha mindenünnen összegyülekezünk, hogy meghallgassuk, megértsük és szeressük egymást. Azért jöttünk ide, hogy szeressük a Római Egyházat, amely elöljár a szeretetben püspöke szolgálata által. Az egyetemes pásztor, Róma püspöke nemde arra hivatott, hogy minden megkeresztelt pásztora legyen, azoké is, akár katolikusok, akár nem, akik pülanatnyilag nem értik szolgálatát?” Roger Schutz peijel köszöntőbeszéde végén még utalt a pápa által meghirdetett jubileumi szentévre. „E szentév során sokan közülünk eljönnek Rómába, és úgy élik meg 1983-at, mint a béke és kiengesztelődés évét. Minthogy az az égő vágy mozgat bennünket, hogy a kiengesztelődés és a béke kovászai legyünk, Istentől tüzes lelket kérünk, az egység szenvedélyes keresését az Egyházban és az egész világ szeretetére kinyílt szívet.” Roger Schutz szavai után énekek, bibliai olvasmányok következtek különböző nyelveken, majd csendes elmélkedés, aztán megint ének és Roger Schutz rövid elmélkedő imája. Ezt litániaszerű könyörgések követték, melyekben Jézustól, az élő Isten Fiától, a dicsőség királyától és Szűz Mária Fiától az evangéliumi gyermekséget, az életszentséget, a szegények szeretetét, a békét, az életet és a világosságot, a bűnbocsánatot kérték és azt, hogy az Eukarisztiával megerősödve az igazság tanúi lehessenek a világban. Ezt követően felhangzott egy lengyel ének, majd a Szentatya szólt a fiatalokhoz franciául, olaszul, németül, spanyolul, portugálul, angolul és végül ismét franciául, éspedig válaszolva azokra a kérdésekre, amelyeket korábban a fiatalok tettek fel neki írásban.
