A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
310 a halálnak ettől a nemétől féltek a legjobban. Az éhség, és főleg a szomjúság, olyan gyötrő kínokat okozott, hogy még a vastag falakon is kihallatszotta szenvedők üvöltése. Amikor naponta az SS-legények ellenőrizték őket, könyörögtek élelemért, de azok beléjük rúgtak. A cella egyetlen berendezése egy piszkos vödör volt, de azt sem kellett sohasem kiüríteni, mert maró éhségükben és kínzó szomjukban a haldoklók magukhoz vették annak tartalmát. Mindezt az oda beosztott lengyel tolmács és hullaszállító mondta el Tőle tudjuk, hogy Kolbe atya csoportjánál más volt a helyzet. Az ő cellájukból üvöltés helyett a rózsafüzért imádkozó és szent himnuszokat éneklő foglyok hangja hallatszott ki. Inkább kápolnának tűnt, mint börtönnek. Hamarosan csatlakoztak hozzájuk a többi cellákban haldoklók is. A cella falán még ma is látható a Szűzanya körvonala, amelyet Kolbe atya a körmével karmolt a falba. Az imába és énekbe annyira elmerültek, hogy néha még azt sem vették észre, hogy megérkeztek az SS-legények a napi ellenőrzésre. Kolbe atyát gyakran térdelve találták, vagy állva fogadta őket. Még ezek. is megjegyezték: ,,Ez a pap igazán kiváló ember. Ilyen foglyunk még sohasem volt.’’ Lassan azonban elhalkult az ima és az ének, amint a foglyok elerőtlened- tek és egymás után meghaltak. Két hét múlva már csak Kolbe atya és három társa voltak életben. A cellára azonban szükség volt, újabb áldozatok számára. Azért megjelent a börtönorvos, és egyetlen karbolsavas injekcióval azonnal kioltotta életüket. Kolbe atya maga nyújtotta feléje karját, miközben az utolsó Üdvözlégy Máriát rebegte ajka. A lengyel tolmács elfordult, ezt nem tudta végignézni. Mikor visszatért, Kolbe atya már halott volt. Nagy tisztelettel faládába helyezte a testét. Ö volt az egyetlen halott, akinek legalább ilyen koporsó jutott. Utána elégették a halottégetőben, úgyhogy földi maradványai nem maradtak ránk. Ránk maradt azonban Szűzanya-szeretetének és önfeláldozó felebaráti szeretetének gyönyörű példája, és hatalmas közbenjárót nyertünk benne a mennyben. (Vége.) A halottégető, ahol Kolbe atya holttestét elhamvasztották Nagy Ferenc KÉT HALOTTUNK 1983. május 26-án az ontariói Hamiltonban elég váratlanul meghalt Reisz Elemér atya, aki Magyarországon is, Észak-Amerikában is hosszú éveken keresztül szerkesztette A Szívet, és a lap olvasóit élete végéig szívében és imádságában hordozta. A Baranya megyei Nyomja községben született 1904. március 6-án. Ka
