A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
305 Talán felesleges is mondani, hogy a több mint 25 év alatt a plébánián és a templomban végzett munkájáért soha fizetést nem fogadott el. Ez volt az ő természete. Természetes, hogy nyugdíjba lépésemkor ő is fogta a vándorbotot, és jött velem együtt Dél-Amerikába. Dél felé el akartunk jutni egészen Buenos Airesig, az ottani rokonokhoz, akik már 1919 óta élnek ott. De elakadtunk Sao Paulóban az itteni rokonoknál. Először is én még jobban lebetegedtem, és mire felgyógyultam (még pollióm is volt), akkor meg a Mrs. Magyar lett beteg. így hát egyelőre még mindig itt vagyunk. Itt, ahol a nyár „tombol”, amikor Chicagóban tél van, a tél pedig olyan, mintha tavasz vagy chicagói ősz volna. Csak legfeljebb nem olyan szép. Hóesés, hózivatar, hótakaró vagy hógolyózás Sáb Paulóban soha nincsen, mert éppen olyan zónában vagyunk. Mrs. Magyar egészségi állapota sokkal jobb, mint a fiáé. Nem kell neki sem orvos, sem patika, mondja ő. 1982-ben már 98 éves, és még bőven kívánunk neki napsugaras éveket! Az itteni üdülőotthonban van egy szép földszinti szobája, nagy ablakkal ki a kertre. Jár-kel, sétál, saját dolgait maga intézi, élelmezését naponta négyszer hozzák a szobájába. Nincs szüksége ápolóra, gondozóra, felügyelőre amiért is mindeki ritka kivételnek tekinti az ő egészségi állapotát. Jómagam három mérföldnyire (öt kilométerre) lakom tőle az itteni magyar bencés rendházban, ahol egy nagy gimnáziumban több mint 1100 diák tanítását, nevelését irányítják nagy szakértelemmel már több mint 50 éve. A magyar névnek nagy tekintélyt szereztek e világvárosban, és 1980-ban a Szentatya itt lakott a mi rendházunkban dél-amerikai látogatása idején. Édesanyámat innen látogatom; hetenként három-négy délutánt töltök nála, és olyankor mindig örömmel emlékezünk meg a kedves chicagói testvéreinkről. * * * 1974. március első vasárnapján még ott voltunk Mrs. Magyarral az oltáregyleti gyűlésen és a közös reggeli elbúcsúzni a jelenlevőktől. Sok áldást kívántunk az Oltáregylet, a Holy Name, a Szent Teréz Kongregáció, az énekkar és az iskolás osztály vezetőségének, jelenlevő tagjainak, és az egész egyházközségnek. * * * Egy éjszakai álmom is volt nemrég. Az „éjszakának símyitó felében” az egykori hívek közül egyiknek-másiknak a lelke megjelent
