A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
302 foglalkozásokon tanulnak népdalokat, elevenebbé teszi a magyar szentmisén való részvételt az ismerős dallamokra énekelt zsoltár (és persze Szigeti Kilián minden vasárnap énekelt magyar miséje meg az ifjúsági misekánon ismerős dallamú refrénjei is). A külföldi kis magyar, aki 7-8 éves korában megtanulja a Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, illetve az Érik a szőlő, hajlik a vessző kezdetű népdalt, egyik legősibb dallamunkat, az Isten dicséretét is szívből tudja zengeni a 100. zsoltárral: Ujjongj az Úrnak, szolgálj az Úrnak. . . 100. zsoltár Ujjongj az Úrnak, szolgálj az Úrnak (dallam: Érik a szőlő, hajlik a vessző) 2. Tudja meg minden, hogy Úr az Isten, ki minket alkotott; semmiből véve lettünk a népe, magunkra nem hagyott. 3. Házadba lépve, szent neved félve, néped ím eléd áll, hálát ad néked, dicsérve téged, énekünk feléd száll. 4. Légy Atyánk áldva szent Fiad által, együtt a Lélekkel, jóságod látjuk, hűséged valljuk dicsérő énekkel. Hamiltoni tapasztalatomat más okból is megemlítem. A gyűjtemény magyar verseinek értéke (persze ez áll az alapszövegre is) meglehetősen változatos; a fogalmazás is meg a ritmus is állandóan javítható, tökéletesíthető. Két évvel ezelőtt itteni használatunkra néhány javítást eszközöltem; az új kiadásban látom, hogy Kerekes atya csoportja is tovább csiszolta a szövegeket. Hozok néhány példát. A 146. zsoltár (melynek dallama: Két szál pünkösdrózsa) gyenge az 1. és 3. versszakban, nagyon szép a másik háromban. A 2. versszak kezdete jobbnak tűnik az első kiadásban (Eg s föld alkotója, / tenger ringatója), mint a másodikban (tenger dajkálója). A 4. versszak az első kiadásban így szól: „Rabnak szabadsága,/ vaknak szemvilága, / vándor menedéke, / szívünknek a béke”; az új kiadásban a versszak második fele vesztett eredeti szépségéből: „otthon a vándornak: / Urunk, mindenünk vagy!” Alii. zsoltárban (dallama: Az árgyélus kismadár) én magam több helyen megváltoztattam a fogalmazást, magát a refrént is. A 3. versszak mindkét kiadásban így szól: „Igaz jóság, irgalom / minden rendelése, / csak az érti valóban, / aki bízik benne. / Jóság, hűség kezed minden műve, / szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre ”j én így írtam újra: „Csupa jóság, irgalom / minden, amit rendelt^ / Teremtőnk és Fenntartónk, / szeret minden embert. / Nagyság, szentség, Atyánk és Királyunk! / hűség,jóság,mindörökre áldunk!” A 100. zsoltárban (melynek dallama: Érik a szőlő) szerencsés a 2. versszak módosítása: „Tudja meg minden, / hogy Úr az Isten (eredetileg: hogy az Úristen), ki minket
