A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
20 személy—szubjektum felfedezéséhez; így fedezte fel önmagát a művész és a költő mint teremtő szubjektivitást. A keleti (kínai vagy indiai) és a görög művészet inkább a dolgok, a természet felé fordul; az emberi személy is valamiképpen alá van vetve a dolgok isteni egyetemességének és tökéletességének. Az alkotó személyiség—szubjektivitás háttérben marad. A személyiség belső misztériuma csak Krisztus születése után, a kereszténység befolyására revelálódik. Mindez persze fokozatos fejlődés eredménye a bizánci művészettől kezdve a gótikán át a középkor alkonyáig. Ebben a keresztény művészetben Krisztus áll a középpontban. Az újkorral a keresztény kultúra felbomlik; az autonómiát felfedező, megszülető modern ember keresi helyét az ellenséges világegyetemben; elveszíti központját is, amikor önmagát teszi meg központnak. A reneszánsz individualizmusa és a barokk meg a kezdeti (,,klasszikus”) modern művészet az individualizmus el- túlzása: a tárgy átadja a helyét annak a módnak, ahogy a művész megvalósítja művét, és általa önmagát. Azután következik a széttört világ és a széthulló mai művészet, amely egyben a személyiség halálát is jelenti. Az öregedő Maritain — felesége halála után — Toulouse-ban az imában és elmélyülésben élte le hátralevő éveit Jézus Kis Testvéreinek körében. Meglehetősen sötéten látta válságokkal vívódó korunkat, és a zsinat utáni egyház helyzetét is. Az elmúlt másfél évtized sokban igazat adott a Garonne-i parasztnak. Maritain nem vetette el a zsinatot, az egészséges haladást és a korszerűsödést. Tévedne az, aki pl. a lefebvre-isták közé sorolná a filozófust. Ha túlzott is bizonyos kritikáival, sommás ítéleteivel és általánosításaival, pozitív meglátásai helytállók: igaz az, hogy az igazi új tűz, az igazi megújulás gyökerében csakis belső megújulás lehet. A jövő nagy teherpróba elé állítja a keresztényeket. A siker elképzelhetetlen kis lelki központok, csoportok, mozgalmak szaporodása, az imaélet elmélyülése nélkül. A II. vatikáni zsinat sem tanított mást. A világ átalakítása nemcsak evilági, szociális-politikai program — elsősorban nem az -, hanem lelki-spirituális feladat, belső megújulási program. E pozitív program hirdetésében prófétának tekinthető a Garonne-i paraszt, aki élete utolsó éveit elmélyült imádságban töltötte. Kővári Károly A SZEPLŐTELEN LOVAGJA Rómában Néhány hónap múlva Maximilián megkönnyebülve írja Rómából anyjá-
