A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
180 nem azt az üdvösségünkre szükséges vallási igazságot akarta velünk közölni, hogy mindennek ö a Teremtője, és ezért minden teremtett dolog jó; az embert pedig egészen különös módon saját képmására teremtette. Az ö teremtő bölcsessége megnyilvánul a természet törvényei által, és így az evolúciós törvények által is. Hogyan értelmezi a nem evolucionista keresztény a bibliai teremtéselbeszélést? A legtöbb nem evolucionista szintén elismeri, hogy a Biblia nem természettudományos könyv, és ezért például az égboltozatról és a csillagokról található bibliai képet nem kell szó szerint értelmezni; de a biblia azon kitételét, hogy az Isten a „faja szerint” teremtette az állatokat, szó szerint értelmezi. (Megjegyzendő, hogy a „faja szerint” kifejezés nem szükségszerűen jelenti a héber eredetiben, hogy „fajonként külön- külön”, hanem azt is jelentheti, hogy az állatok „minden fajtáját” Isten teremtette. Ezért több újabb katolikus fordítás, például La Bible de Jérusalem is ilyen értelemben fordítja.) Hogyan kell értelmezni a Bibliában Ádám és Éva teremtését? Lamarck (1744-1829), Darwin egyik előfutára A keresztény evolucionista itt is fönntartja az előbbi megállapítást, hogy a Bibliában ez az elbeszélés különleges irodalmi műfajban íródott, tehát nem egyszerű történeti leírás. Az Ádám héber megfelelője, adam, az ószövetségi Szentírásban legtöbbször nem egy személyt jelent, hanem kollektív értelme van: „néhány ember”, „minden ember”, „az ember mint minden embertípusa”. Az ősszülők bűnbeesésének elbeszélésénél (Tér 2,4b — 3,24) az adam szó mindig határozott névelővel jelenik meg: ha-adam (az ember), tehát helytelenül fordítják személynévvel. A héber nyelvben, ha valaki világosan egy személyt akar jelölni, a ben-adam (az emberfia, az emberi
