A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
167 Maximilián atyát mindenki nagyon szerette. Egyik rendtársa így nyilatkozott róla: ,JVem hiszem, hogy bármely atya vagy anya olyan gyengéden és szívből tudná szeretni gyermekeit, mint ahogy Maximilián atya szeret minket.” Egy másik megjegyezte: „Oly közel érzem magam hozzá, mint egy gyermek anyjához, annak karjai között. ” 1930-ban már a 300000-et közelítette meg a folyóirat példány száma, 1937-ben pedig 800000-re szökött fel, s 1939-ben majdnem egymillió volt. Ezenkívül kilenc más folyóiratot is kiadtak. Az ifjúság havi folyóirata, A Szeplőtelen Kis Lovagja, negyedmilliós példányszámot ért el. A hadsereg vezetőinek lapja 40000, egy napilap 150000, vasárnapi száma pedig 250000 példányban jelent meg. A kisgyermekek számára készült havilap 35 000 példányban készült. Kiadtak egy latin nyelvű folyóiratot a papok számára, egy missziós újságot Japánban lévő missziójuk megsegítésére, egy helyi értesítőt a rendtagoknak, és egy sportújságot a diákok számára. Emellett füzeteket és könyveket is nyomtak, a lengyelen kívül sok idegen nyelven, még arabul is. Kis Szűzanya-szobrokat is készítettek. A testvérek között voltak betegápolók, orvosok, fogorvosok, kertészek, szabók, asztalosok, cipészek, kovácsok, gépészek, tűzoltók - minden, amire csak egy önálló közösségnek szüksége volt. 1927-ben, amikor a települést megkezdték, két pap (a két Kolbe testvér) és 17 segítőtestvér alkotta a közösséget. 1933 májusában már 364-en voltak, 1934-ben 5oo-an, 1938-ban a niepokaianówi bazilika pedig 762-en. Ekkor 13 pap, 140 szeminarista és 609 segítőtestvér élt itt. A Szeplőtelen Városa volt a világ legnépesebb szerzetesközössége. Az épületek is szaporodtak. 1929-ben felépítették iskolájukat a jelentkezők képzésére, utána a noviciátust, majd a fogadalmas rendtagok házát. Idővel 100 ágyas kórházuk, áramfejlesztő telepük és tűzoltólaktanyájuk is lett. 1938-ban rádióállomást létesítettek, 1939-ben pedig négy repülőgép fogadására alkalmas repülőteret. A főleg fából készült épületeket ötször fenyegette tűzvész, de az önkéntes tűzoltósereg minden esetben megmentette a teljes pusztulástól. A nyomdában 17 alosztályban 103 testvér dolgozott mint nyomdász, betűszedő, fényképész vagy postázó. A szerkesztőség 18 alosztálya 158 írót foglalkoztatott. A látogatók elcsodálkoztak, hogy miként lehet az imaéletet és a technológiát ilyen pompásan egyesíteni. Egy zsidó üzletember őszintén bevallotta nekik: „Én kommunista vagyok, de el kell ismernem, hogy életemben először látom tökéletesen megvalósítva elveimet. Önök igazi kommunisták!”