A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
154 vidi országot. A feltámadás sokkszerűen jött. A mai evangélium elbeszélései ezeket a sokkszerű benyomásokat idézik vissza. Bizonytalanság, kétség, félelem volt a tanítványok szívében. Valóban Ö az? Vagy csak valami szellem? Jézus nagy türelemmel van irántuk. Annak ellenére, hogy nincs szüksége a földi táplálékra, eszik velük, kínálja őket, és ezzel is bizonyítja: „Én vagyok.” Ez nemcsak azonosságára utal, hanem az ószövetségi jelenetre is, amikor Isten kinyilatkoztatja magát Mózesnek: „Én vagyok, aki vagyok.” (Kiv. 3,14.) János evangéliumában több helyen előfordul ez a kifejezés, jelezve Jézus istenségét. A feltámadt Krisztus velünk maradt látható módon az Egyházban (Sacrosanctum Concilium 7), amelynek a keresztségben tagjai lettünk. Jelenléte értünk való, magához hívogató és minket hozzá hasonlóvá tevő jelenlét. Péter apostol ma hallott története az Istenhez térés példája. A hozzá intézett hármas kérdés: „Szeretsz engem?” előbbi hármas tagadására utal. Ez nem keseríti el Pétert, nem dob oda mindent azzal: „Semmirekellő alak vagyok.” Beismeri és nem szépíti hibáját, ugyanakkor nem esik kétségbe, nem önmagára tekint, hanem Krisztus kérdésére válaszol: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Műiden hűtlenség, minden botlás, minden önzés az életünkben arra késztethet, hogy megutáljuk magunkat. Az ilyen pillanatokban legyen erős a hitünk, aminek segítségével új életre támadunk. Mondjuk Péterrel: „Uram, tudod, hogy minden méltatlanságom ellenére szeretlek, vagy legalábbis szeretni akarlak.” így a hibáink is lépésről lépésre közelebb vezetnek Krisztushoz. Mint Szent Ágoston mondja: nyomorúságaink beismerése (aminek hátoldala Istenre való hagyatkozásunk) egy-egy lépcső, amely a mennyországba vezet. Április 17 - HÚSVÉT 4.VASÁRNAPJA A FELTÁMADT KRISZTUS: ÚJ ÉLETRE VEZETŐ ÚT Evangélium: Jn 10,27-30 Jézusszüa pásztor kapcsolatát. A palesztinai község juhai éjjelre egy akolba voltak zárva. lőföldjének ismerete közelebb hozza hozzánk a nyáj és
