A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
114 helyett vásárolt valamit. A második üzletben ugyanígy járt. Csak a harmadikban sikerült legyőznie szégyenlősségét és feltárnia szükségét. A koldulással azonban nem sokra menu Voltak egyéb nehézségei is. Nem volt tehetséges író, mégis szinte egyedül kellett megírnia nemcsak az első számot, hanem sok rákövetkezőt is. Amikor kifizette a nyomdásznak az első számot, egy fillér sem maradt a zsebében. Mégis nagy sikernek számított, hogy 1922 januárjában, amikor régi újságok és folyóiratok kénytelenek voltak beszüntetni megjelenésüket a gazdasági válság miatt, ő új lapot indíthatott. Őszintén kijelentette azonban már az első számban: „Az anyagiak hiányára való tekintettel nem biztosíthatjuk, hogy ez a lap rendszeresen meg fog jelenni.” A második számhoz megint koldulással gyűjtötte össze a pénzt, mégpedig az ugyancsak szegény családoktól, akik a környéken laktak. Mire elérkezett a kézirat nyomdába adásának az ideje, leértékelték a pént, és szinte semmit sem ért, amit nagy fáradsággal összegyűjtött. Elöljárójához fordult, de az kereken kijelentette neki, hogy nem tud segíteni rajta, sőt szemére vetette: „így jár, akinek holdkóros ötletei vannak. Igyekezzél úgy kilábolni ebből a bonyodalomból, hogy a rendházat rossz hírbe ne keverd!" Maximilián elöljárójától a templomba ment, hogy imádkozzék a Szeplőtelen oltára előtt. Amint így imádkozik, észreveszi, hogy egy boríték van az oltáron, és rajta ez áll:,Neked, Szeplőtelen Szűz Mária!” Kinyitotta a borítékot, és pontosan annyi pént talált benne, amennyire a második szám nyomdaköltségére szüksége volt. Térdre esve örömmel adott hálát a Szűzanyának a segítségért. A rendház atyái is felismerék az eset gondviselésszerű voltát, és nehézség nélkül megengedték neki, hogy felhasználja az összeget. Az első számot 5000 példányban adta ki, a másodikat 10000-ben, a hatodiknál már 50000-re szökött fel a példányszám. Mindez annak ellenére, hogy a legválságosabb gazdasági helyzetben volt az ország, olvasói nincstelenek, a lap kiállítása szegényes, a cikkek stílusa pedig egészen egyszerű volt. Amikor érdeklődtek tőle, hogy minek tulajdonítja ennek az ésszerűtlen vállalkozásnak minden józan üzleti számítást felülmúló sikerét, szerényen csak ezt válaszolta: „Azt hiszem, ez titok, amelyet a Szeplőtelen senkinek sem hajlandó elárulni.” A nyomdász pap A nagy példány szám miatt azonban a nyomdaköltség annyira felemelkedett, hogy Maximilián arra gondolt, a jövőben neki kell kinyomnia a lapot, ha folytatni akarja a vállalkozást. Amikor ezt megemlítette elöljárójának, az felsóhajtott: „Rendben van, próbálkozzál meg vele! De semmit sem akarok hallani a pénzről. Ezt neked kell előteremtened hozzá. ” Az elöljáró nehéz helyzetben volt. Egyrészt nem akarta lelohasztaniKolbe atya buzgóságát, másrészt viszont tekintettel kellett lennie a többi rendtagra is. Ez a bolond atya jött-ment egész nap, minden idejét Hadserege szervezésére szentelte, folyóirata állandóan a csőd szélén állt, és máris teljesen felborította a
