A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
105 Az ártatlan Ábel vére bosszúért kiáltott az égre. A mi ártatlan Testvérünk, Jézus Vére közbenjár érettünk. Ott volt a gyilkos Káinon a jel, hogy meg ne öljék, hanem hosszú gyötrelmek és önvád legyen a penitenciája, igazi bűnhődése. Ott a Jézus Vér-jele a megváltott emberen, hogy el ne vesszen, és hogy naponta emlékezzen, mibe került Jézusnak, és lelke kinek vérében tisztult meg. ■k ★ * A tékozló vállalja a hazavezető út fáradalmát. Vállalja előre a szégyent és megaláztatást, ami otthon várhatott volna rá. Utóvégre is méltó volt a feddésre, a szégyenre. Maga kereste saját romlását. Nem űzték el az atyai háztól; ő bitangolt el. „Megvallom vétkemet.’’ Bánat nélkül nincs bocsánat. Bánat pedig nincs őszinte magunkba nézés és vallomás nélkül. „ Vétkeztem az ég ellen és ellened.” „Nem vagyok méltó.” ★ ★ ★ „Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve.” Mindig látta és mindenütt. Hiszen utána nézett, mikor búcsú nélkül nekiindult saját útjának. Apák, és még inkább édesanyák, néznek így háborúba, idegenbe - vagy csak a saját fejük után - induló gyermekük után. ★ ★ ★ „Te csak a bűnös szívétől vagy távol” — mondotta Ágoston. Mert az nem akar, nem mer rád gondolni. De Te akkor is rágondolsz. Az elveszett mindig fáj neked. Ezzel a lelkülettel megyünk az évi gyónáshoz. „Felkelek, és Atyámhoz megyek.” Ne botránkozzunk meg Isten jóságán. Ne pöröl- jünk vele irgalma miatt. Ne fájjon, hogy jó másokhoz. Hozzánk is jó volt. ★ ★ ★ Olvassuk el újra Lukács 15. fejezetét. Segítsünk Istennek keresni, a bűnösnek utat mutatni. Március 20 - NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA „AZ VESSE RÁ AZ ELSŐ KŐVET” Isten igéje:íz 43,16-21: „Én valami újat teremtek.” Fii 3,8-14: „Felejtem, ami mögöttem van." Jn 8,1-11: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Őszinte magunkba szállás - bűn vallomás, bűnösségünk beismerése - szívből feltörő őszinte bánat és életünk jobbításának ko
