A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
94 egy húrt ad a kezébe, melyen csak ő tud játszani, melyet csak ő tud pengetni. S ha nem teszi, akkor egy húr néma marad, egy hang kimarad a mindenség Istent dicsőítő nagy szimfóniájából... Igen, a végigénekelt élet... ez az igazi „canticum magnum"! A mindig és minden körülmények között éneklő szív sohasem ismétlődő új dala... ez az igazi „canticum novum". A mi dolgunk: a kottát leolvasni (értelem), a lélek húrjain lejátszani (akarat), és... énekelni „ex tote corde"... Isten dicséretében senki és semmi nem akadályozhat meg engem. S ha akadályt érzek, az nem a körülményekben, hanem bennem van. Mert a világon mindent fel lehet használni, pozitív irányba be lehet állítani a cél érdekében. Csak érteni kell az élet és a teremtmények nagy hárfájával való bánáshoz. Isten abba csodás melódiát fektetett bele. Ha bánni tudunk velük, a teremtett dolgok ezernyi húrja gyönyörű harmóniába olvadva mondja:Benedicite,omniaopera Domini, Domino!... Hamis hangok ne kedvetlenítsenek el, hanem finomítsam hallásomat. Ne akarjak azonnal művész lenni. Skálázással kell kezdeni. Állandó gyakorlás nagyon szükséges. Ne is azon töprengjek, hogy mennyire vittem, és ne izgasson, hogy lesz-e művész belőlem. A fontos csak, hogy énekeljek, szüntelenül énekeljem a szeretet dalát. Minden pillanatban: Istenem, szeretlek! Ez legyen ezer változatban elénekelt, legyszebb dalunk. A fájdalom húrjai adják a legszebb melódiát. Isten csak azért engedi meg a szenvedést, hogy alkalmam legyen neki elénekelni életem legszebb dalát! Csak itt a földön dicsőíthetem Istent áldozatok árán. Csak itt lehet sírva énekelni. Rajta hát, amíg idő van! Van abban valami fenségesen nagyszerű, a vérző emberi szív húrjain háladalt énekelni neki! Ez valami, amit az angyalvilág megirigyelhet tőlünk. Szenvedve szeretni! Sírva énekelni! Keresztek húrjai elől, azért, ki ne térjek. Ha ezeket jól kezelem, gyönyörű dallamot hozhatok ki belőlük Jézus Atyja és az én Atyám dicsőítésére. És mi más legyen minden vágyam? A végigénekelt élet nem modern értelemben vett életigenlés... hanem igazi kereszténység. Nem a lemondás, az önmegtagadás, az áldozat és szenvedés ki- semmizni akarása. Ó, nem, egészen más valami! A végigénekelt élet: valóságos, de a szeretet zsenialitásával „megzenésített" Krisztus-követés, a gyötrelmek óráján is zavartalanul megőrzött boldogság... himnusz a kereszten... A végigénekelt élet: alázat és szeretet a teljes önfeledésig! Minderre magam hogy is volnék képes? ...De van valaki, aki kész engem Isten dicséretére megtanítani, velem percről percre foglalkozni... A Szeplőtelen fogja a kezem, velem játszik életem húrjain... és olyan melódiákat csal ki azokból, amilyenekre csak Ő képes. És ennek a kegyelmi csodának egyetlen titka:
