A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
82 működése megértésének, írásaik értelme felderítésének. A négy nagypróféta és a 12 kispróféta személyét, fellépésük okait, működésének szellemi miliőjét igyekezett megismerni, és hatolt be könyveik sajátos világába. De a szentírástudósok nemzedékről nemzedékre régi és új talányok elé kerültek. Hiszen a próféták nem kisebb igénnyel álltak népük elé, mint avval, hogy rajtuk keresztül Izrael szentje, a szövetség Istene, a szabadító és törvényadó Jahve ad parancsot, szól bele a mindennapi életbe, a politikába is, mond büntető, nemegyszer szörnyűséges ítéletet, és mutatja meg a hűekre váró új világot, a Messiás országát. Azt mondtuk, hogy az ószövetségi szentírás 4 nagy és 12 kis prófétának a könyvét tartalmazza. De maguknak a prófétáknak az írásaiból azt is tudjuk, hogy Izraelben a prófétaság intézmény volt, vagyis a hivatalos istentiszteletre rendelt papságon kívül volt még egy különleges — mondjuk így - kaszt, amely meghatározott módon, meghatározott formák között és sajátos stílusban élt, öltözködött. Csak néhány éve, hogy a szentírástudomány világosságot tud deríteni erre az intézményre. De be kell vallani, hogy ebben az új fényben a problémák megoldást nem kapnak, a fény csak arra jó, hogy a problémákat élesebben megmutassa. Kétségtelen, hogy Ámosz, Jeremiás és Izaiás tudatában volt annak, hogy őt személyesen az Isten választotta ki követének. Azonban ezeknek könyvéből is kitűnik, hogy egy sajátságos kaszthoz, a próféták kasztjához tartozóknak tudták magukat. Ez a kaszt jóval idősebb, mint akár csak Ámosz, akinek a könyve a legrégibb prófétai írás. Az író próféták, a 4 nagy és a 12 kicsi, viszonylag későn jelennek meg Izrael történetében. A királyság fénykora a Krisztus előtti első ezredév fordulóján, tehát kereken számolva 3000 évvel ezelőtt, még nem ismerte sem a nagy, sem a kis próféták írásait. Ámosz, a legrégibb próféta, csak a Kr. előtti 8. század közepén, jóval a királyság kettészakadása után, II. Jereboám uralkodása idején lépett fel. A tény, hogy a próféták Izrael történetének e nagyon hányatott évszázadaiban Jahve üzeneteit írásba foglalták, ez is mutatja, hogy kasztjuk fejlődésének már egy késői korában éltek, amikor szavuk, élő igehirdetésük meghallgatásra nem talált. Az író próféták is első helyen élőszóval igyekeztek Jahve üzeneteit tolmácsolni. Sokszor nem is ők maguk, hanem tanítványaik foglalták írásba igehirdetésüket. De milyen messzire nyúlnak vissza Izrael történetében a prófétaság intézményének a gyökerei? A királyság megalakulásának történetét elbeszélő könyvek, Salamon két könyve, és a Királyok két könyve már említést tesz a prófétákról. De ezek a közlések igen rövidek. Ezért a dolgot a szentírástudomány nagyobb távlatban igyekszik kutatni. Folytatjuk.
