A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
79 A felavató ünnepségek A felavató ünnepségek Máriapócson kezdődtek, a búcsűjáróhely Mária mennybevitele napján tartott szokásos fó'búcsújával kapcsolatban. Máriapócs egyike Magyarország legnagyobb kegyhelyeinek, az egyesült görög egyháznak pedig az egész világon legnagyobb kegyhelye. Nemzeti szentély, nemzetközi hírnévvel. Búcsújáróhely, mely „felekezeten kívüli” (görög és latin katolikusok, ortodoxok, protestánsok egyaránt látogatják), „nemzetiségek feletti” (Magyarország minden tájáról látogatják a magyarok, rutének, szlovákok és németek, régebben a kárpátaljai oroszok is jöttek), s végül „nemzetközi” (egész Kelet- és Nyugat-Eu- rópából, sőt Amerikából is zarándokolnak ide a hívek). A tisztelet központjában az Istenszülő ikonja áll, mely 1696-ban az egész falu szeme láttára könnyezett. Két császári tiszt, akik egészen a kép közelében álltak, egy katolikus plébános és Corbelli császári generális tanúsították a könnyezés tényét. A hír elteijedtével több ezer hivő látta a síró Szűzanyát. Az ikont levették, megvizsgálták, de a generális által aláírt jegyzőkönyv szerint a csodának természetes magyarázatát nem találták. A Szűzanya szeméből a valódi, emberi, meleg könnyek 14 napon át folytak. Az ikont császári parancsra, a lakosság tiltakozása ellenére Bécsbe vitték, és a Szt. István-dómban helyezték el, egy keleti stílusú mellékoltáron, ahol ma is látható, és a hívek tiszteletének központjában áll. Az ikon helyett Máriapócs annak másolatát kapta, amely 1715. augusztus 2-án és 5-én ismét sírt. 1905. december 2-án és 6-án ismét és utoljára voltak láthatók könnyek a képen. A kép másolata az egész világon elterjedt, főleg Észak-Amerikában, a kivándorolt görög katolikusok templomaiban. A templom főünnepét idén augusztus 16-án, vasárnap ülte meg. 60—80000 ember jött el, hogy jelen legyen a Lékai kardinális vezetésével, a magyar püspöki kar több tagja és a külföldi vendégpüspökök által celebrált latin szertartású szentmisén. Az egyházmegye püspöke, Dr. Timkó Imre, a homíliában a keleti egyházak Mária-tiszteletéről beszélt. A beszéd elején kiemelte az alkalom különös jelentőségét: „A mai szent napon együtt kívánunk ünnepelni, hálát adni, hitünkről, bizalmunkról és szeretetünkről tanúságot tenni mindazokkal, akik szellemi, erkölcsi és anyagi támogatásukkal hozzásegítettek nagy célunk sikeres eléréséhez: papnevelő-intézetünk és egyházmegyénk központjának újjáépítéséhez és felújításához. ...A külső megújulás kegyelmével bennünket megajándékozó Isten tőlünk most belső: lelki, szellemi megújulást kíván viszontajándékul. Tudjuk, hogy ez lehet csak hálánk igaz és méltó kifejezése.” A kétnapos ünnepséget 17-én Nyíregyházán bizánci rítusú szentmise zárta le, melyet Timkó megyéspüspök celebrált a vendég bizánci rítusú főpapokkal. A homüiát — a kölcsönösség jegyében — Lékai kardinális mondta. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a szlávok két apostola, Szent Cirill és Metód - akiket II. János Pál nemrégiben Szent Benedek mellett Európa társvédőszentjeinek nyilvánított - apostoli útjaik során jártak Magyarországon is. Gratulált a megyés főpásztornak a befejezett munkához, majd így zárta szavait: „Megköszönöm a nemes lelkű donátoroknak az anyagi eszközöket, az adományozóknak az áldozatos bőkezűséget, és kívánom, hogy bizánci rítusú kedves testvéreim új és megújult épületeit a Szentlélek új lendülettel töltse el, katolikus Egyházunk és magyar hazánk felvirágoztatására.”
