A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám

74 nőst, és csak azután szembesítette őket bűnösségükkel. A fiataloknak a tekintélyelvet képviselő Istennel való szembesítése csak megnehezíti lelki érésüket és a valódi, szent Istennel való találkozásukat. Ezzel szemben az Isten emberszeretetének jóhíre nagylelkű válaszra hívja és biztatja őket. DiGiacomo diákjai felületes érzelmeire reagál, és nem veszi észre a mögöttük meghúzódó mélységi igényeket; ezért nem bír­ja mozgósítani számukra az evangélium én-ideál-képző erőit. 3. David Powell hiányolja DiGiacomo atya előadásában, hogy nem emeli ki eléggé a hittapasztalat és a hitközösség fontosságát a hit­oktatásban. Az Országos Hitoktatási Irányelvek szerint a hitoktatás középpontjában a hit közösségben való megtapasztalása áll. A hittan­óra elsősorban az értelmet foglalkoztatja, de a megértés tulajdonkép­pen előkészíti, átvilágítja, tudatossá teszi a vallási tapasztalatot. A lel­kigyakorlat és egyéb vallásgyakorlati programok szerves részei a vallá­si nevelésnek. DiGiacomo atya nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, sem az evangelizáció problémájával. Ha a fiatalok templomukat és a vallást unalmasnak találják, a nevelő nem elégedhet meg azzal, hogy hatékony indítékokat adjon a fiataloknak az unalom elviselésére; szembe kell néznie az unalom oká­val : sok olyan egyházközségünk van, amelyben nem lehet megtapasz­talni, mi az egyház. A szentmisét nem úgy élik meg, mint Isten és né­pe találkozását, mint a közösségben megtapasztalt Krisztus-eseményt. Ilyen esetben a hitre nevelés nem elégedhet meg lelkigyakorlatok vagy lelki napok szervezésével. Gondjának ki kell terjednie a diákok litur­giái tapasztalatára is, és ha — kellő felmérés után — úgy találja, hogy a nagy többség nem kapja meg a plébániáin azt a hittapasztalatot, a- melyet meg kellene kapnia, az iskolának kell megszerveznie a megfe­lelő diákliturgiát. Ha a katolikus középiskola komolyan veszi felada­tát, hogy a hit alapján álló diákközösséget építsen, feladatai közé tar­tozik a diákság hitét kifejező, tápláló és kifejlesztő liturgia biztosítása is. 4. Az új nemzedéket a helyes lelkiismeret kialakítására nevelni bonyolult feladat. Nem elég a szabályok vak követésének erkölcstanát elvetni. Még az sem elég, ha rámutatunk az„ami-jónak-tűnik” elv elég­telenségére. Rá kell döbbentenünk diákjainkat, hogy milyen erők és hatások alakítják napról napra lelkiismeretüket: milyen értékek rab­ságából kell kiszabadítaniuk magukat. Azután nevelni kell őket arra is, hogy rendkívül bonyolult erkölcsi kérdéseket ne egyszerűsítsenek le túlságosan, komoly érvek helyett ne érzelmektől fűtött jelszavakra hallgassanak (pl. az atomfegyverek, a magzatelhajtás, El Salvador stb. kérdésében).

Next

/
Oldalképek
Tartalom