A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
60 írtam meg (három van hátra), amelyek közül néhány 2—5 oldalas, a legtöbb 10—20 oldalas, és a fő dolgozatom, a diplomadolgozat 57 oldalas. Ez utóbbinak témáját úgy választottam meg, hogy otthon már közvetlen hasznát tudjam venni a lelkigyakorlatos házban, és a világi apostol képzésben vezérfonalul használhassam. Címe: „A világi apos- tolság és annak lehetőségei Magyarországon''.OIaszul írtam ezt a dolgozatot, mint a többit is. A vizsgák nyelve ugyanis az öt világnyelv, az olaszt is beleszámítva: olasz, német, angol, francia, spanyol. Meg kell jegyeznem, hogy a Diploma Spiritualitatisa legalsó fokozat. Lehet licenciátust, doktorátust is szerezni a fakultáson. Mivel én a budapesti Akadémián már megszereztem a doktorátust, azért megelégedtem a Diploma Spiritualitatis-szal, de mondhatom, így is „lóg a nyelvem" már a végső hajrában, és ha többre vállalkoztam volna, nem jutott volna idő sok egyéb hasznos foglalkozásra. Mi volt a közös jellemzőjük a Lelkiségi Intézet kurzusainak?! A biblikus lelkiség és a zsinati lelkiség. Bibliai és zsinati dokumentumok: ezt a kettőt forgatták, idézték, elemezték folyton a tanárok. Őszintén meg kell mondanom, hogy bár otthon kétszer is áttanulmányoztam a zsinati dokumentumokat, de csak itt Rómában mélyed- tem el bennük igazában, és itt éreztem meg, hogy ezekben az írásokban mennyire benne lüktet a kétezer éves Egyház egész lelkisége, az ősegyháztól kezdve az ókori egyházatyákon, középkoron és újkoron át napjainkig. W. Kasper tübingiai professzor vendégelőadóként kurzust tartott az Egyetemen. Egyik előadásában nagyon jól rámutatott ezeknek az okiratoknak két alapvonására: állandó a kapcsolatuk a hit és a lelkiség forrásaival és a jelenkorral. Én azt hiszem, hogy nem volt még zsinat, amelyen a múlt és jelen, az ortodoxia és a nyitottság, elmélet és gyakorlat olyan nagyszerű szintézisbe olvadt volna össze, mint a II. Vatikáni Zsinaton. Azért én csak őszintén sajnálni tudom azokat, akik ezt a zsinatot „rablózsinatként" akarják elkönyvelni, és az Egyházban a zsinat után kirobbant válságot mind a zsinat nyakába akarják varrni. Ezek a bajok már évtizedek óta ott lappangtak az Egyház testében, és a zsinati korszak csak felszínre hozta azokat. De ha fölszínre hozta, meg is fogja oldani. Ha hiszünk abban, hogy a Szentlélek kormányozza az Egyházat, ebben egy pillanatig sem kételkedhetünk. Viszont azokat is sajnálom, akik a zsinati szellemre, XXIII. Jánosra hivatkozva szakítani akarnak mindennel, ami múlt, ami régi, és a XXIII. János által „kinyitott ablakon" át ki akarnak dobni mindent: dogmát, fegyelmet, Mária-tiszteletet, pápaságot, mindent, ami az Egyháznak kétezer éven át tartást, erőt, szilárdságot adott...
